Új bejegyzés Frissítés

2008.06.28. 12:52

NÉHÁNY SZÓ A SZENVEDÉLYBETEGSÉGRŐL          Talán föltűnt, hogy a PC többször is előfordult már írásaimban. Ennek egyetlen magyarázata van: én szenvedélybeteg, NET-függő vagyok, aki orvosi rendeletre 8-17-ig receptre, utána 17-8-ig szórakozásból szenvedek. Ja, néha azért alszom és eszem is, - egy keveset. Bizonyára nem ismeretlen kedves olvasóim előtt, milyen végzetes hatással lehet egy ilyen beteg részére a drog elvonása! Nos ez történt velem is! Ugyan is a programok, amiket a Windowsom eddig „tálcán” hozott elém, egy nem előszöri, új csatlakozási mód kipróbálása következtében elérhetetlenné váltak. Az ok: lefagyott a tálca. Ezután 2 napig kétségbeesett amatőr próbálkozások következtek: eredménytelenül. Hiába, a felmelegedési folyamatok még nem értek el a PC-m tálcájáig. Így nem tudtam a levelezésemet, és az e-mail címeimet elérni, nem működött a Word sem. Jelenlegi fizikai és szellemi teljesítőképességem ismeretében, kihívtam az új PC dokimat, aki könnyű ujjgyakorlatra számítva, néhány ilyenkor szokványos, beállító futamot próbált lejátszani a gépen. Magamban egy kis kárörömmel néztem: ezeket a próbálkozásait én már úgy, de úgy ismertem, hogy a könyökömön jönnek ki. Attól, hogy egy rossz zongorához egy másik ember ül le játszani, a zongora nem javul meg.     „Hang bennakad, lehelet megszegik” – a PC-m nem működik. Sajnálkozva beleegyeztem, hogy a kis betegemet kórházba szállítsák. A diagnózis: valószínűleg újra kell telepíteni a Windows programot. Ennek a sérülése okozhatja a bajt. A doki nem mert a szemembe nézni, amikor csak úgy mellékesen megjegyezte, valószínűleg az összes program elszáll, és minden adat, amit nem mentettem el, az az enyészeté lesz. Rezzenéstelen arccal mondtam: hát persze, persze, és ha már megfiatalodik az alap-program, adjunk neki 1 Gigabájt memóriát is, hogy minél jobb eredményeket tudjon majd az újraélesztése után futni. A doki magához ölelte a Pc-met, ki is guvadtak rögtön a szemei. Hát nem  csodálkoztam rajta, bizony jól fölszereltem „kütyükkel”, és ha boxolni is tudott volna, csak a nehézsúlyban indulhatott volna. Még kinéztem az ablakon, láttam, hogy a Pc-m nem fogott ”talajt”, sértetlenül került be a „mentőautóba”.      Saját káromon okulva megtanultam; minél sűrűbben, menteni kell az adatokat. Így most a munkámnak, levelezéseimnek csak egy minimális része esett áldozatul, és lett az enyészeté.     Sovány vigasz: kis laptopom kéznél volt, így evvel próbáltam pótolni a „nagyot”. Kiképeztem postásnak, hogy ne szakadjon meg az összekötetésem a külvilággal. Két nap múlva megcsörrent a mobilom, a kórházból jelentkeztek. Kicserélték a Windowst de a hiba megmaradt, a tüzetesebb vizsgálat kiderítette, az alaplapom megtért a veszélyeshulladék-vadászmezőkre. Két megoldás közt választhattam: vagy kapok egy használt alaplapot, amelyik össze tud barátkozni a gyorsan elavult régiségekkel a gépemben, vagy kicserélik az alaplapot egy újra, a kiegészítőkkel. Ez utóbbi megoldás a régi alkatrészek közül csak a házat és a kábeleket használta volna föl. Mondanom se kell, hogy az előbbi változat mellett döntöttem. Az ürömben egy nagy öröm, sikerült az adatokat kimenteni, csak a programok szálltak el halk sóhajtással az ég felé. Újabb két nap telt el, és a lépcsőház csendjéből beszűrődő hörgésből rögtön tudtam: a doki hozza vissza a gépemet. Összekábelezte majd „defiblirrátorát” használva életre keltette. Ragyogóan működött. Most nem unatkozom. Kb. 3-4 nap, és a programok ismét a helyükön lesznek. Remélem, közben nem fogom elrontani kis (nagy) kedvencemet! Még egy kis félreértést kellett elsimítani. Eltelt egy- két nap, és semmiféle üzenetet nem kaptam. Hát az a huncut iciri-piciri laptop mind megette. Megköszöntem neki az eddigi fáradozását, megígértem neki, ha megint elromlik a nagy gép, csak őt fogom megkérni a helyettesítésre.     Még egy kis kellemetlenség azonban hátra volt. Az esetet követően ugyan is egy hétig távol voltam, -kis nyaralónk ügyét kellett elintézni a Balatonnál.     Mikor megjöttem, diagnosztizálni lehetett nálam a drogelvonás tüneteit: karikásak voltak a szemeim, a kezem jobban reszketett, mint máskor szokott, és értelmetlen szavakat dünnyögtem magam elé. Napok óta nem aludtam rendesen, nem volt étvágyam sem. Hát ezt tette velem, az egy hetes Internet-elvonókúra. Ha lehet, soha többet!!! Most, hogy visszaeshettem, rohamosan tűnni látszanak a baljós jelek. Az előbb, amikor nem nézett oda az unokám, belögyböltem a számára készített csokikelokszos tejet. (Bár igazán a natúrost szeretem, akár tej nélkül is!) Az alvókám is megjavult! Hazafelé az autópályán vidám, gügye nótákat énekeltem, hogy el ne aludjak! De megérkeztünk épségben.     Hát hová is vezethetett volna máshová az első utam??? Természetesen a PC-mhez. Csak álltam, és álltam, és gyönyörködtem benne, mint vőlegény nászéjszakán, az alvó menyasszonyában. Aztán lágyan megsimogattam, és beindítottam. A képernyő azonban vakon, személytelenül meredt rám. Kis ijedelem, többször ki-be kapcsoltam, hiába. Aztán megnéztem a csatlakozásokat, látszólag azok is O.K.-k voltak. Az eredmény: negatív. Egy hirtelen ötlettel a villásdugóját egy másik konnektorba dugtam bele. Hurráááá!! Az ébredező monitor rámemelte ábrándozó szemeit, majd amikor megismert, tágra nyitotta azokat, és ibolyakék szemeiben kacér betűk rohangáltak össze-vissza, minden rendbe volt közöttünk. Tanulság: A vőlegény ne legyen távol egy hétig a menyasszonyától, mert akkor ilyen afférok fordulhatnak elő.     Psszt! Most épen egy program fut rajta, nem figyel ide, így elmondhatom, e kis írásom időpontjáig tökéletesen működött.  Most mindjárt egy kis sportolás jön! Szörfözni fogok! De nem a Balatonon...   Civilke

2008.06.24. 16:37

Amikor a lét minden pillanata kínkeserves szenvedés a számunkra,amikor már nincs bennünk tartás,remény,hit,amikor már ott sírunk ahol mindenki lát,és úgy fáj az életünk,hogy csoda,hogy még nem haltunk bele,ott nincsenek elvek,szabályok és nézetek,amelyekhez ragaszkodnunk kellene és tiltólistán sincs semmi.Ott már egyetlen a cél a gyógyulás igencsak szentesíti az eszközt. /Ismeretlen/

2008.06.16. 17:25

Június.   Nézz csa körül,most dél van és csodát látsz, az ég derűs,nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelyek taréja nő, S fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testű nagy szitakötő.   Radnóti Miklós.

2008.06.16. 17:07

Ki unokázni,ki nyaralni, ki kertezni, ki lakást felújítani, ki strandolni, ki utazni fog. Van,akinek ezekből egyik sem lesz. Mindenkinek szép nyarat. Lélekben békességet, és jó egészséget.

2008.06.04. 11:00

Hajnali karének Meg se várja a felkelő napot, Zsuzsi kezdei az első szólamot. Előbb álmosan,halkan,panaszosan. aztán egész szivvel,cifrázva, hosszan. Fölkelek érte,viszem Emmi mellé, elcsömdesedik szépen anyja mellén. a tejet nyögve,szuszogva nyeli        izlik a reggeli. Utána rögtön jön a másik Andriska is ágyunkba műszik:      és mint az orkán süvölt nyomában két borzas  kis boszorkány.     A kétszemélyes fekhely a hitvesi ágy megtelik gyerekekkel. Keres magának mind egy csöppnyi fészket, és felcsendűl a hajnali karének: Kossuth nóta,üttörő induló. A hangok,mint hullámzó folyó      rajta az ágy vidám,zenés kirándulóhajó. Ha ez nem ad boldogságot,mi ad? Miféle képzelt veszélyek miatt     féltek hajóra szállni, hajadon lányok,nőtlen férfiak?   Banjamin László

2008.05.29. 15:25

Bocsánat lemaradt az aláírás:Cseke

2008.05.29. 15:22

Sári néni. /Részlet/ Vad,tékozló fiú az ífjúság Két marokkal  szórja gazdagságát, De jön az apja a zsugori vénség, S visszaveszi elpazarolt kincsét. Sári néni,hej,mikor kendet még Sárikámnak,húgomnak nevezték.   Petőfi Sándor. ráncok ide,vagy oda de mi nem adjuk fel ugye nagymamák?Még sok dolgunk van.Kicsik még az unokák.

2008.05.27. 08:20

Hinni kell. Hinned kell a boldogság Iehetőségeben, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod el- gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés... Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vagyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás. /Roz/

2008.05.24. 21:37

Szeretet és mosoly, áldás és béke, lelkedben lesz ha akarod végre. Alázatos szívvel hajtsd meg a térded, arcod buzgó imával emeld fel az égre. Ne csak nézz most láss is tiszta szívvel értve befogadni mindent mit néked adtak régen. Csodás e világot ismerős arcokat, gyermeket családot s szépséges napokat. Küzdhetsz és tipródhatsz az ellen mit kaptál, de a szeretet folyama el mos minden sziklát. Tagadhatsz és szaladhatsz de egyre lejebb csúszol, nehéz lent ott fel állni és kapaszkohatsz újból. Emeld fel hát fejedet és nézz végre széjjel, mosolyogva fogják kezed ha el jő a sötét éjjel. A szeretet mely akarat, áldás, mosoly, béke, körbe vesz és el nem ereszt imádkozik érted. 2008 01.31   NoTaFa   Roz

2008.05.24. 08:24

Rezedaszív.   A rezeda illatot lehel akkor is,ha rátapposnak. Jóért rosszal fizetni ördögi. Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért fizetni isteni.   Új szív"rezedaszív"kellene hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat! Hisz a reezeda illatot lehel még akkor is ha rátaposnak.   De egy szelid hang azt súgja megint:      Tedd meg,ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass,          mert az a szeretet.   Túrmezei Erzsébet.

2008.05.17. 11:00

Juhász Gyula:Emlék   A szálló énekkel Sok minden megy el, De a szív,a koldus, Tovább énekel.   Mi remény volt régen, Emlék ma csupán. De legalább sírhatsz Tünt szépek után.   Ami emlék,szebb is, Mint az,ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél.

2008.05.15. 15:18

Ha nyugtalan vagyok és szomorú vissza gondolok egy olyan eseményre,ami megnyugtat.Gyerekkoromban voltak olyan dolgok,amikre jó vissza emlékezni.Akkor is voltak tragédiák,szegénység,háború.Lehet,hogy a távolság szépíti meg az elmúlt időket.????

2008.05.14. 16:21

Jó volna erre valakitől választ kapni.Ennyire rosszak lennénk mi emberek,hogy ez a sorsunk?

2008.05.14. 14:26

Ha létezik Isten, miért van háború, nyomorúság, éhezés, halál, sok országban?

2008.05.14. 14:14

Borzongással tölt el a HÍR,ami Dálkelet Ázsiában történt.Az emberek sokasága halt meg,és tünt el.Iszonyat ez a tragédia,belegondolni is nagyon fájó.Hála az Istennek,hogy nálunk ezek a természeti csapások  nem pusztítanak. Mi Atyánk,ki vagy a mennyekben. Szenteltessék meg a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, Miképpen a mennyben, Azonképpen itt a földön is.

2008.05.13. 21:00

Augustinus : A boldogságról Nem a boldog életre kívánkozik-e min- den ember? Hol ismerték meg, hogy ennyire áhítják, vagyakoznak rá? Hol látták, hogy ennyire szeretik? Mindenki birtokoija a boldogságot, ám senki sem tudja, hogyan és meny- nyire. Mondjuk, valaki egyszerűen úgy érzi, boldog - és ő valóban boldog. Másvalaki a boldogság reményében, vá- gyakozásában érzi ugyanezt - ő más- képpen boldog, meg várakozik, és e várakozás több boldogságot hoz szá- mára, mint amaz embernek, ki nem is reményli ezt a távoli, talán soha be nem köszöntő eszményi pillanatot... Ki a boldog valójában? Talán nem ragaszkodnánk e megfoghatatlan ámu- lathoz, ha nem őriznénk róla titkokat a lelkünkben. Ime a neve: boldogság . De mit jelent e szó neked s nekem? Nem a szó csengesében találjuk-e meg örömün- ket? Hisz jelentése ott van az emléke- inkben. Ha pedig ott van, talán már vala- mennyien lehettünk boldogok. Ha létez- ne közös nyelv, amelyen megkérdez- hetnénk a világ összes emberétől, hogy akarnak-e boldogok lenni, ők minden habozás nélkül - hála emlékeiknek - igennel válaszolnának... Hallom balgaságom zümmogését, mely tétovázni, habozni késztet. És em- lékeimből előcsalogatok egy képet, a boldogságét, és mondom: - Ne hallgass a hangra, mely a föld- re ránt, engedd, hogy vagyaid elenyész- szenek. Magamból indult e háborgás magam ellen. Kinlódva evesedtem, fáradtan lihegtem. Forgolódtam és hánykolód- tam bilincseim közt, bárcsak lepattan- nának rólam abroncsaim. Befelé mon- dogattam: - Közel állok a célhoz: a boldogság- hoz - és bilincseim kioldódtak.

2008.05.11. 10:20

Piros Pünkösd napján, Azt kívánom néktek, Hogy a piros rózsa Virúljon értetek   Ámen. Legyen szép napotok.Az ilyen ünnepeken mindig elfog a szomorúság engem,most például a gyerekkori pünkösd ünnepek jutnak az eszembe.Az elsőáldozási ruhánkat felhúztuk,egy kis csoportot alkottunk.Összegyűjtöttünk egy kis csokor pünkösdi éneket,és házról-házra jártunk,és ott előadtuk a magunk szerkesztette kis előadást. Nem volt olyan ház,ahova nem engedtek be bennünket.Évekig csináltuk,és már vártak bennünket pünkösdkor.Ezek a szép emlékeim,talán még van ahol élnek ezek a szokások,legalábbis remélem. Ilyenkor valóban megtisztult a lélek,énekeltünk haldokló néni ágya mellett is,gyerekét elvesztett anyának. Szomorú azért vagyok,mert ezeket a szép szokásokat kiveszni látom.Én sokat meséltem erről az én gyerekeimnek,de ők ezt  már nem csinálták.Lehet,hogy csak az emlékek szépítik meg ezeket a dolgokat.De legalább nagyon szép emlékek, a többivel együtt.Pl:Madarak és fFák napján csoportosan mentünk kirándulni egész napra a természetbe,nem kellett a tanitónak közreműködni.Tudtuk mi magunktól,hogy milyen nap jön,és megszerveztük magunknak. Na nem nosztalgiázok,jó volt ezeket leírni. Egy nagymama.

2008.05.08. 17:19

Pünkösdi szomorúság.   A Lélek ünnepén A Leleket lesem én. A lelket,mely több,mint költemény. A Lelket,amely sosem volt enyém. A Lelket,amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén, Szomorúan zendűl egyetlen igém: Hogy születik újjá,aki vén?   Reményik Sándor.

2008.05.07. 07:58

Anyám kinéz az ablakon Tompa László Anyám reggelenként Ablakán kinéz: fagyott, jól felöltözz lelkem, ha kimész. Máskor szól: no lám, hogy Átsütött a nyár, Nehogy kigyúltan Hideget igyál. Mindig így figyel rám, Törődik velem. Most ne legyek lassú, Most ne hirtelen. S teszi ezt, mióta Megszülettem én, És folytatja most is Ameddig csak él. Mert a lelkem o Velem van itt is. Anyagondja rajtam, Varázsing és pajzs.

2008.05.06. 11:40

Korán reggel felkeltem/az alvás bagyon nehezen megy/ készítettem egy nagyon fimon piskótatekercset.Mint egy gyerek az ablakhoz járkáltam és onnan lestem,hogy jön-e akit nagyon várok.De nem jött.A piskótatakercs megmaradt.De nem is ez a lényeg.Nem is tudom mit is gondoltam,hisz hónapokig felém se néz.Reménykedtem nagyon,.Nagyon szeretem ő is tudja,sokat tettem érte és,ha csak 5 perc akkor is tudom,hogy nem felejtett el. Ezért szerettem volna bőgni De megráztam magam,ezt is meg kell szokni,mint a többi csalódást . Mosolyogtam? nem. Kedves Róz,és akkor sokat jelentett amit írtál. Köszönettel:egy nagymama.

[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]