Következő 20 cikk

Előző 20 cikk

Alföldi Róbert 2012, dec. 21.		2012.12.27. 05:58
Alföldi Róbert december 21. "Tudod mi van most? Fájdalom és tehetetlenség. És csalódottság. Tudod miben? Hát a hazámban, abban. Hogy tényleg semmit nem számít a teljesítmény? Amikor a balhék voltak, tudtam tartani magam. De ha most azt mondja egy néző, hogy köszöni a színházat, hát folynak a könnyeim. Ennél többre én nem voltam képes. És eAnnyire is csak azért, mert fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. Képtelenség, hogy ez most mind nem számít."

Ha jó anya vagy............		2012.12.27. 05:49
"Ha jó anya vagy, tudod, hogy a gyereked nemcsak a "gyereked", hanem egy Ember van rád bízva. A tiéd - és nem a tiéd. Kié? Ha vallásos vagy: Istené. Ha nem vagy vallásos, akkor mondd így: a saját magáé. Mindenki a saját magáé. A gyereked is. Tanítsd meg arra, hogy ezt tudja is. Hogy ő önmagáé." Müller Péter Tovább…

Az anya szeretete........		2012.12.27. 05:44
Tovább…

Bölcsesség		2012.12.27. 05:38
Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz, még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred. Maureen Bridgid Dowd

Bölcselet		2010.11.10. 15:21
Egy indiai bölcs - Swami Buddharakita Teyra - szerint megdöbbentően fegyelmezetlen az európai emberek gondolkodása. Képzeletükben mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két "nincs" között alig élik át az egyetlen vant, a jelent. Örök jelenben kellene hát élni, s főként bátran, vállalva vágyainkat, igényeinket, a szív követeléseit. Feldereng egy megrendítő film emléke. Jól kereső banktisztviselő, családjának oszlopa. Feleség, két gyerek, szélütött nagyapa, bogaras nagynéni. A családfő influenzás lesz, nagyszerűen és szeretettel ápolják. Meggyógyul, de a betegségből visszamarad egy furcsa köhécselés. Végül is felkeresi testi-lelki jó barátját, egy orvost. Vizsgálatokra küldi, majd egy délután leül vele szemben: - Figyelj ide! Barátom vagy, erős lelkű ember. Én téged nem akarlak becsapni. Tüdőrákod van! A férfi megrendül, csönd ereszkedik közéjük, majd megkérdi: - Mennyi időm van még? - Hát ezt nem lehet pontosan tudni. A daganat fejlődhet gyorsabban, lassabban is. De orvosi számítás szerint még van hat-nyolc jó hónapod. A férfi járja a párizsi utcákat, és Istennel beszélget. - Oké. Ennyi időt adtál nekem. Elfogadom, nem lázadozom ellene. De a maradék idő legyen az enyém. Csak az enyém! Már haza sem megy, kiveszi a pénzét a bankból, és eltűnik Párizsból. Először Marseille-be megy, és élni kezd a kikötőnegyedben. Más világ, más emberek, másfajta kapcsolatok. Tengerészek, rakodómunkások, csempészek, kurvák, vendéglősök, dizőzök... Majd átmegy Észak-Afrikába. Az életnek eddig nem is sejtett vetületébe kerül. "Furcsa barátságok, furcsa szerelmek, csalódások, mágiák, másfajta értékrendek, célok és becsvágyak, mint amiket eddig megismert. S lassan eltelik nyolc hónap. Akkor visszatér Párizsba, felkeresi barátját. - Kérlek, vizsgálj meg, hol tart most a dolog. Én még mindig jól vagyok! Mire kell számítanom? A barát hosszan nézi őt. - Hát jó. Sohasem volt tüdőrákod. De láttam, hogyan élsz. S ha te egy olyan ökör vagy, hogy egy halálos ítéletre van szükséged ahhoz, hogy a szíved szerint merj élni, jött egy alkalom, és én megtettem neked ezt a szívességet... Tudod, mindenki túlértékeli saját fontosságát mások életében. A családod is élni tudott nélküled. Senki sem halt bele a hiányodba. Eddig a film. Néha tényleg egy halálos ítélet bátorít fel annyira, ejt kétségbe minket, hogy végre merünk önmagunk lenni. A legtöbb lelki nyavalyánk és nyomorúságunk abból származik, hogy folytonosan erőszakot teszünk önmagunkon, vágyainkkal ellentétes létformába, kapcsolatokba, munkába erőszakoljuk bele magunkat. Azután már lassan azt is elfeledjük, hogyan szeretnénk élni. Ideológiákat gyártunk megalkuvásunk igazolására, s ebben fő szerepe az áldozatnak, az önzetlenségnek van. Pedig talán csak gyávaságról van szó." Tovább…

Netezünk:))		2010.06.03. 01:01

Világnap		2010.04.12. 08:27
1997. óta évente április 11-én, James Parkinson születésnapján tartják meg a Parkinson Betegek Világnapját.

Néhány gondolat a "legyintett" emberekről /Civilke/		2009.10.21. 00:59
Néhány gondolat a "legyintett" emberekről  Mottó: Te is leszel "Zsolt" 1. Zsolt a számítógépe előtt ülve nagy odafigyeléssel retusált egy - a monitorján látható - fényképet. Közben szinte megszűnt a világ körülötte, annyira elmerült két fő szenvedélyének, a számítógépnek és a fotózásnak az egyidejű élvezetében. Így észre sem vette, hogy harmadik szenvedélye,- a felesége - már egy perc óta ott áll a háta mögött, és türelmetlenül vár egy lélegzetvételnyi munkaszünetre. Miután ennek bekövetkezte teljesen reménytelennek látszott, finoman megkopogtatta a "hites" vállát. Tovább…

Gyógytúrizmus M.o.-on	Civilke	2008.05.11. 16:56
Néhány szó az egészségügyről Tovább…

Kis örömök	Civilke	2008.03.01. 17:33
Kis örömök szerepe az életünkben Tovább…

Influenza	Civilke	2008.01.30. 17:11
Itt az influenza szezonja Tovább…

Ha elolvasod, kapsz hideget-meleget!	Civilke	2008.01.26. 18:36
Minden korosztálynak! Tovább…

Parkinsonos ujjgyakorlat!	Civilke	2008.01.23. 00:42
A házimunka mindig hasznos lehet, testileg, lelkileg! Tovább…

A mag	Civilke	2008.01.04. 15:19
Mit szimbolizálhat a mag? Tovább…

Néhány szó a szaloncukorról	Civilke	2007.12.23. 11:04
Emlékek Tovább…

Hálaadás	Civilke	2007.12.19. 20:43
A karácsonyi készülődés közben nem szabad megfeledkeznünk a háláról sem! Tovább…

Panaszfal	Civilke	2007.12.10. 22:50
Minden nap történik valami jó, vagy rossz az ember életében. Kívánom, hogy az elsőből tengernyi, a másodikból elenyészően kevés legyen az életetekben!!! Tovább…

Gyógyszerszedés	Civilke	2007.10.29. 15:38
Civilke és a gyógyszerek Néhány (gyerekes) gondolat a gyógyszer-szedésről Séta a betegtársak „gondolatgyüjtőjében” (blogjában)        Este van, hál’ Istennek lehűlt kint a levegő, de most valahogy nincs kedvem kimenni.  Hogy mégis valami „mozgás” legyen, sétára indulok az interneten, megkeresni sorstársaim szokásos társalkodó helyét a „Netklubban”      Belesek a képzeletbeli klubszoba „társalgó termébe” az ajtónyíláson keresztül, és elképzelem, hogy a mennyezetről kellemes fényt árasztó lámpa alatt, kedves ismerőseim hajolnak a jól megvilágított asztal fölé, és ki ülve, ki fél térddel a székre támaszkodva, vagy épen állva, egy igen fontos kérdésben próbálnak megegyezni; a gyógyszerszedés rendjében, és módjában. Nem mertem közéjük menni, hisz ők már kőkemény profiknak számítanak a „szakmában” és én, a kis 5 éves tagságommal bizony még a tartalékcsapatban sem kapok helyet. Gyakran a kispadról nézem a nagyok küzdelmét, onnan buzdítom őket. Úgy döntöttem, saját tapasztalataimat majd egy kis cetlire fogom felírni, és óvatosan betolom a küszöb alatt. Ha megtalálják, nem fogják rögtön fölkapni a vizet, hogy milyen alapon merek beleszólni a nagyok dolgába.   A cetli   Psssszt! Agykontroll? Fujj!        Ha azt a szót hallja egy ideggyógyász, hogy „agykontroll”, mindjárt föláll a szőr a hátán, és riadókészültségbe helyezi magát, készen a harcra, a milliókat megtévesztő, szemfényvesztő áltannal szembe. Egy pillanatig se akarom bírálni ezt az álláspontot. Meg kell vallanom, egyszer a húgom szponzorálásával, -ő fizette nekem a tandíjat- résztvettem ezelőtt jó tíz éve egy ilyen kurzuson. Az agykapacitásomat egy fikarcnyival se tudtam megnövelni a tanfolyam elvégzése után, (úgy látszik, hogy sérült az aurám, mert minden ilyen irányú igyekezetem kárba veszett), egyedül a háromujjas parkoló-keresésben tudtam némi eredményt fölmutatni. Azonban néhány igen fontos tapasztalatot, iránymutatást még is sikerült megőriznem. Ilyen az agykontrolos köszönés: - hogy van? – erre válasz: - egyre jobban! Mert nem szabad elkezdeni panaszkodni, vagy olyasmit mondani hogy hülye vagyok, besz..ok, erre nem vagyok képes, mert ezzel az ember elismeri, mintegy rögzíti magában gyengeségét, megnehezítve ezzel az ellenük való harcot.   Gyógyszerszedés Civilke módra     Na, akik idáig végig tudták olvasni eszmefuttatásomat, azok számára örömmel közlöm, most értünk el fő témánkhoz, a gyógyszerszedéshez. A tanfolyamon oktattak szerint, karácsony előtt pár héttel, elhelyeztem két tálkában búzamagot, és csiráztatni kezdtem. Az egyik a szigorúan az előírtakat kapta, a másik az ellátás mellett, biztató és becéző szavakat is. És láss csodát, ez utóbbi jobban fejlődőtt az elsőnél. Valahogy így vagyok a gyógyszerekkel is. Ha elém tesznek egy pohár vizet, és egy papírdobozban mellette néhány szem gyógyszert, és felszólítanak, hogy vegyem be őket, ekkor végigfut a hátamon a hideg, és miközben a torkomon érzem a hideg vízzel együtt szánkázó rideg gyógyszert, szívesebben kiadnám azt, mint bevenném. Erősen hiszem, hogy az így beszedett gyógyszer nem tudja 100%-osan kifejteni a hatását, és az emésztőrendszer is olyan elutasítóan viselkedik, hogy szabad utat biztosít a káros mellékhatásoknak. Gondolkoztatok már azon, hogy minden szem gyógyszer egy kamikaze harcos, aki minden pillanatban kész föláldozni éretted az életét? Hiszen amikor elindul utolsó útjára, tudja, hogy ahová most küldik, ott el kell pusztítani az ellenséget, és ebben a küzdelemben elenyészik, nincs többé visszatérés. A Második Világháború végén, amikor a japán kamikaze repülők elindultak utolsó útjukra, a parancsnokuk ünnepélyesen elbúcsúzott tőlük, megittak egy pohár szakét is. Nos én ezt az ünnepélyes búcsúztatást úgy intézem el, hogy ne fájjon nekik a megsemmisülés. Külön elegáns kis porcelántálkába kényeztetem őket az asztalnál. Ha hosszabb útra megyek, egy három részre osztott kis zománcozott szelencében tartózkodnak.     Mindig étkezés közben küldöm őket bevetésre. Így a gyomrom sem vesz észre, hogy beléje csempésztem a gyógyszert, nem fejt ki ellenállást. Lehet, hogy így talán a kívánt hatásfok egy kicsit csökken, de ezzel elkerülöm a káros mellékhatásokat, és a szervezetem sem un rájuk. Ennek a módszernek a segítségével szedem 5 éve a PK elleni „szeretett” gyógyszereimet változatlan mennyiségben és erősségben. De van olyan szívgyógyszerem is, amit már 15 éve szedek, és a mostani operációm előtti rutinvizsgálatok semmi káros mellékhatását nem tudták kimutatni. Utóirat: Az én módszeremet csak olvasásra, utángondolásra és vitára szántam! Minden Tovább…

ANYA	Civilke	2007.10.15. 00:19
Főfoglalkozás anyának lenni? Anya  Csak egy A N Y A ?!  Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A  megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy csak..?" "Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok." "Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként.  A 'háztartásbeli' fedi le ezt," mondta az adatfelvevő segítőkészen. Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő". "Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem. "Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként." A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre. "Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok: "Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek. (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is. (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz". Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy „Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő! kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi > anyával, > nagymamával, > nagynénivel vagy > más barátoddal, akiket csak ismersz. > > Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o g s á g > lépjen be ajtódon!   Tovább…

Őszi kirándulás a Bükkbe /Roz/		2007.10.11. 17:49
Tovább…

Következő 20 cikk

Előző 20 cikk