Új bejegyzés Frissítés

2008.05.05. 12:42

Ki szeretne bőgni? Most nem szomjasak az egerek te.  Figyelj! Mosolyogj! Mert ha arra gondolok , amire te, akkor valóban nem éri meg. Egye, fene ha jól esik sírj egy kicsit, azután csak azért is légy vidám. Róz

2008.05.04. 15:37

A nagymamánál.   A nagymamánál jó, Csak ott jó igazán. A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám! Egyik kezével főz, a másikkal mosogat, a harmadikkal fejemen egy dudort borogat. A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa, aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza. Fecske Csaba.

2008.05.04. 09:51

Kedves Nagymamák! Gondolom minden nagymama ismeri azt az érzést,hogy "várni".Tudjuk,hogy gyerekeink,unokáink elfoglalt emberek,dolgoznak,tanulnak.Nem sok szabadidővel rendelkeznek.De azért titokban mindig várjuk,hogy eljönnek.Készülünk is,mindig van egy kis finomság arra az alkalomra,ha betoppanak . Kívánom minden nagymamának,hogy a mai szép napon ne hiába készüljenek,várakozzanak. Magukhoz tudják ölelni gyerekeiket,unokáikat. A temetőben pedig elmondhatják a saját édesanyjuknak,hogy nagyon aranyosak az unokáik,dédunokáik Nagyon szép napot kívánok minden édesanyának,nagymamának,dédinek,ükmamának. Egy nagymama .

2008.04.30. 17:02

Ó,ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék- Minden este morzsára,búzára visszaszállnék anyám ablakára.   Ó,ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék,- nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében.   Ó,ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem-, jaj,de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül,mindig sírdogálnék.   Weöres Sándor.

2008.04.28. 15:29

A gát nem mindig akadály, Hol nem mehetsz,ugorva szállj. Vörösmarty M.

2008.04.22. 10:21

Látható az Isten. Fűben,virágban,dalban,fában, születésben és elmúlásban, mosolyban,könnyben,porban,kincsben, ahol sötét van,ahol fény ég, nincs oly magasság,nincs oly mélység, amiben ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy cslóka pillanat,mikor ne lenne látható az Isten.   De jaj annak,aki meglátásra vak, s szeme elé a fény korlátja nőtt. Az csak olyankor látja őt,mikor leszállni fél az álom: ITÉLETES,ZIVATAROS VILLÁM-VILÁGOS ÉJSZAKÁKON.       Wass Albert.

2008.04.19. 17:22

Tedd a kezed.   Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna.   Úgy őrizz,mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna.   Úgy szeress,mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.   József Attila.

2008.04.17. 00:49

Amit itt leírsz, az egy kép! Kép magadról, a világodról, a kétségeidről! Megható, elgondolkodtató! Ez is egy olyan alkotás, mint a festményeid! Amik szépek, gyönyörűek színesek. Jó lenne, ha ezt meg lehetne fordítani! Az életed lenne szép, örömtől sugárzó, és a képeidet nézve kellene elgondolkodni, kétségeket támasztani – bár azok így is minden próbát kiállnának. Azért egy picit lehetne keverni a két világot! Nem? Ehhez kívánok neked erőt, asszonyi leleményességet, (ami sok mindent meg tud oldani) és hitet!, hogy sikerül!   Barátod

2008.04.16. 12:14

Avégett vagyunk a világon,hogy valahol otthon legyünk benne. Én hatszor költöztem,és nagyon nehezen tudtam az új otthonaimat megszokni,most is  gondolatban sokat vagyok otthon.Újra élem gondolatban az otthon töltött időket.Sajnos kellett mennem,nem jószántamból mentem.

2008.04.13. 00:26

...........és akiket csöndre nevelt az élet,azok tesznek nagy dolgokat. Csöndben nevelik tisztességben gyerekeiket, csöndben teremtenek meleg othont,és alkottnak csodálatos szép dolgokat. Amikor földhöz veri  a tehetetlenség,csöndben felerőlködik,és folytatja tovább................nem adja fel.

2008.04.12. 16:51

Ez egy olyan kérdés,ami  az életünk folyamán fel fel bukkan.Ez a jobbik eset,mert van akinek állandó társa.Egy örökös harc,talán magunk ellen.Valami ellen amit igazán nem is ismerünk,egy csomó negativ dolog,ami gyűlik és velünk van.Amit nem merünk kimondani,vagy elmondani.Sokszor úgy érezzük semmire sem vagyunk jók,haragszunk magunkra.Nem vesszük észre hogy valakiknek mi milyen sokat jelentünk.Megpróbálunk minden erőnkkel jobbnak,értékesebbnek lenni,hogy ne érezzük magunkat iciri-piciri hangyának.Saját magunkat rángatjuk ki a gödörből hajunknál fogva.Kitalálunk magunknak dolgokat,ami előbbre tud lendíteni,mert menni kell előre.Sokszor a nagy és váratlan események amik megrendítenek adnak újabb és újabb löketet.Arra kell törekedni,hogy a lelki egyensúly megmaradjon,és ez a nagy művészet,ehhez kell nagy erő.Erő mely átsegít a magunkkal vívott harcon .Erő kell ahhoz,hogy úgy éljűk le az életünk,hogy érezzük azt igenis szükség van rám.Szeressünk és  akkor minket is szeretnek,bocsájtsunk meg és akkor nekünk is megbocsájtanak,ne éljünk haragban,mert az nagyon rossz tanácsadó.Sha lehet tegyünk szert  legalább egy jó barátra,egy nagyon jó barátra,akivel sok mindent meg tudsz beszélni,mert a magunkba folytott dolgok nem jók Valahogy így..... Egy édesanya

2008.04.12. 10:47

Orbán Balázs: A csend harcosa Engem csöndre nevelt az élet, Én mindig csendes voltam És ha mással harcolnom kellett, Önmagammal harcoltam. Én nem néztem a jót, a rosszat - Sokszor elbántak velem. S tudtam, hogy ocsmány a bűn, de Ocsmányabb az, ki bűntelen. Én kárhozott vagyok, ki bűnét Szenvedi és ismeri, Súlyos vétkekkel terhes, hogy majd Megbocsássanak neki. Én nem hiszek a tisztaságban, Mert nincsen tiszta ember, De tisztelem azt, kit az élet Felitat küzdelemmel. Szeretem, ki megtörtségétől Rogyva fekszik és hallgat S az utolsó szó jogán magához Ragadja majd a hatalmat. Mert szemében örök szikra ég, Szeme tükrözi az eget, Benne szikrázik a messzeség, Mely kibontja a fényeket. Mert kit csöndre nevelt az élet, Annak hosszú s könnyes az út. S ha minden csatát el is veszít, Végül ő nyeri meg a háborút!

2008.04.11. 19:31

Mit csináltok...... olyankor,mikor perben-haragban vagytok nemcsak magatokkal,hanem a világgal is????? Ha ér annyit ez a kérdés,írjatok.

2008.04.04. 21:26

AZ ÉN MIATYÁNKOM DR. PAPP LAJOS, A VILÁGHÍRŰ SZÍVSEBÉSZÜNK VERSE     Mikor a szíved már csordúltig tele, Mikor nem csönget rád, soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körül vesz a durva szók özöne, Átkozódik a "rossz", - erre van Istene! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve, Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod, S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Mikor a "kisember" fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen", S millió szegény a "nincstől" hal éhen, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed, S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! Mikor életedbe lassan bele fáradsz, Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz, Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT", Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet! Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET! Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magad, Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK, MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol! URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! AMEN UTÓHANG: S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden, Távozz Sátán - szűnj vihar! BÉKE, s CSEND legyen! Miért féltek kicsinyhitűek? BÍZZATOK! Hisz' én megigértem Nektek! Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

2008.04.04. 09:19

Rezedaszív.   A rezeda illatot lehel akkor is,ha rátaposnak. Jóéert rosszat fizetni ördögi. Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért fizetni isteni.   Új szív"rezedaszív" kellene, hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat! Hisz a rezeda illatot lehel még akkor is,ha rátaposnak.   De egy szelid hang azt súgja megint.                    Tedd meg,ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass                     Mert az a szeretet.   Túrmezei Erzsébet.   Kisfiam emlékének,aki már halott. Egy bánatos édesanya.

2008.04.03. 21:39

Lelkes Miklós KISFIAM SZEMÉBEN fiam szemében alma és éden édes kerekség ég csodaszépen fiam szemében cincogó vágyak - csizmás egérkék - mind szalutálnak fiam szemében kisördög ül meg maszatos képe gyönyörû ünnep! fiam szemében jár kicsi róka csillag-fogócska csillag-bújócska fiam szemében játszik a játék játszik a szépség holnap-ajándék fiam szemében két pici kosnak kobakja koccan - így okosodnak! fiam szemében madárhang-szélben nagy, kék szabadság szépül merészen csaló hétköznap csak engem bánthat: fiam szemében mindig vasárnap!

2008.03.13. 16:20

Az alkalom. Jön....elmegy...többé nem láthatod soha. Szobádba száll,mint csillogó madár... s ha nem csukod be jól az ablakot, huss odafönn a kék magasba jár. még csillan meg,mint napfelköltekor a réten villogó gyémántszemek....s ha meg nem látod,percek múlva már a fűszálakon csak fájó könny remeg. És neked  már csak fájó könny marad     befátyolozni vétkes,vak szemed nem adtad akkor....most már nincs kinek   Nem tetted akkor....most már nem lehet. Túrmezei Erzsébet

2008.03.08. 16:03

Éltes Enikő:Kezek tánca. a kezek táncra kelnek mintha végtelen imát vezényelnek az unoka haját glóriává fonva a nedves kötényen az utolsót simítva a rakoncátlankodó csipkét megigazítva a szöszt a szőnyegről felcsippentve a szemüveget orrhegyre biggyesztve az Igét helyére téve az Igét helyére téve.......

2008.02.08. 08:59

[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]