Új bejegyzés Frissítés

2008.04.20. 04:50

Csokonai Vitéz Mihály A LÉLEK HALHATATLÁNSÁGA Rémítő s vidító kétségek Lenni? Vagy nem lenni? - kérdések kérdése! Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. Nagy kérdés, a melyet ha mélyen vizsgálok, Még több mélységeknek mélyére találok. Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt, S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt. Érzem nemes voltam, érzem gyengeségem, S reményem béborul és derül kétségem; S mikor a mozgó sárt az égig emelem, Az isteni lángot egy porba nem lelem. Csillagok közt hordnak aetheri szárnyaim, De a sír partjára húznak ón lábaim; Az ég s a föld között függök utoljára, Én angyal meg állat, vagy csak por meg pára. - Ha most vagyok, látom, mindég is kell lennem: S ha nem lészek, csapás volt az élet bennem, És ha el kell mulnom, mi szükség volt élni? Egy elveszendőnek miért kell remélni? Azért? Hogy ezer baj, bú, betegség között, Mint egy számkivetett és mint egy üldözött, Vágyakozzam dicsőbb rendelésem felé, Egy méltóbb országba s még se menjek belé? Légyek, hogy szenvedjek? És bánjam létemet? Reményljek, de ez is gyötörjön engemet? Így örök semmiség, óhajtlak tégedet, Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet. - Boldog, százszor boldog, aki nem született, Aki nem ízlelte még meg az életet! De jaj! A ki egyszer van és kezdett lenni, Örök halál annak semmiségbe menni. Ha nem levék vala, e nagy jót nem tudnám, S a nem esmért halál karjain aludnám, De az élet bennem mihelyt szikrát vetett, Fellobbant a hozzá vonszódó szeretet. - Létel! Te mennyország ezer inségbe is, Nem-létel! Te pokol még nem érezve is! Itt állok virágzó éltem szigetjében, Egy kőszikla tornyán a hab közepében, Itt nézem partotok kétes messziségét, Az én lételemnek folyását vagy végét. Alattam a cháósz bőgő torkolatja, Az elementumok fogát csattogtatja, S varázsló bal kezét sárgán nyújtván felém, "Elveszel!" így ordít, s rémülést önt belém. De kárpitja alól a kék reménységnek A testvér csillagok mosolyogva égnek, Biztatván, hogy mennyből szállt belém a lélek, S ha elvész is e test, jobb részemmel élek. Óh édes érzési az örök lételnek, Melyek vigasztalnak s erőmbe nevelnek, A halhatatlanság kezdeti már ezek, A miket most bennem gondolok és érezek! - És te, ki így érzed tulajdon lételed, Ki önnön erődet vizsgálod, képzeled; Te, ki esmérni tudsz sok ezer dolgokat, Azoknak formáját, számát, nagyságokat; Ki ítélni is mersz, te kinek nem elég Ez a megteremtett levegő, víz, föld, ég, Hanem magad körül építsz új világot, Majmolván a munkás Mindenhatóságot; Te, ki által mozgok, növök és dolgozok, Eszmélek, ítélek, vágyok, gondolkozok, Örvendek, búsulok, reménylek és félek, Te csuda valóság, belém szállott lélek! Te igazgatója e pormakhinának, Teremtett istene e kis planétának, Szállj magadba, nézd meg öntermészetedet: Meríts erőt abból s fejtsd meg életedet.

2008.04.18. 08:08

Vargai   Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége, amikor elértem, felnéztem az égre hála az Istennek most már megpihenek nem parancsol senki, magam ura leszek. Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra, nem pislogok félve a nagymutatóra, nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat nem kell odahagynom a jó meleg ágyat. Csak akkor kelek fel, amikor jólesik, az egész háznépem kívánságom lesik etetnek, itatnak s vakarják a hátam ezt a boldog időt, jaj de régen vártam. Rám virradt az első nyugalomnak napja, feleségem így szólt, hallja e kend apja: itt rám villantotta gyanúsan a szemét, hát most már igénylem fele segítségét. Elvégre nekem ezt esküvel fogadta de hát amíg szolgált, nem volt foganatja, már egy kis pihenés, énrám is rám fér meglátja nem sok ez, s azután ráér. Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek, most már négy órakor a házba nem férek azon a jogcímen, hogy most már ráérek. Feleségem eddig sohasem volt bajban még a jövés- menés sem fogott ki rajta, amióta végleg eljöttem nyugdíjba minden nap más bajok mutatkoznak rajta.  Emiatt kell nekem legkorábban kelni, emiatt kell nekem a piacra menni emiatt vár rám ezer féle dolog sokszor a szemem, már alig-alig forog. Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni, most már mindenkinek szabaddá lett a tér itt is az a jogcím, az öreg már ráér.  Éjjel ha a cica elnyiffantja magát így szól feleségem, ihol van a kabát bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz. Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek utolsó vásárló biztosan én leszek elfáradok bele, olyan sokszor kérek de hát leintenek, várjak, én ráérek. Ha meg elülhetnék jönnek az unokák, szilaj borzas fiuk, maszatos kislánykák mind az én nyakamba ömlenek szegények cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.  Én édes Istenem! Hátha már ráérek én üljek azért is, akit elitéltek? Hol volt ez a sok baj idáig megbújva? pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba. Mindennek meg van a maga nehézsége na ha majd meghalok, megpihenek végre. Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra. A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg fele bosszankodik, fele meg kesereg. Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas? rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas. Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve kóborog idekint s vár a bemenésre, mert ha az ajtóig némelyik el is ér Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér No, ha valamikor még újra születek tudni fogom már, hogy mitévő legyek. Leszek taligás, vagy örök vándor utas Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas.

2008.04.17. 15:41

Szép napot! Gyöngyi

2008.04.16. 12:27

Istenem! Már nem kérek többet, csak egy falatot! Hogy lerakhassam itt lenn , az égi alapot! Szóljon csendben a szférák zenéje...... Amikor utamnak idelenn........... vége. (H A.)

2008.04.16. 12:23

Szelíd fohász. Istenes lelket adj Uram, Amelyen Hozzád visz utam! Szelíd szavakat küldj nekem, Hogy szépüljön földi életem.

2008.04.16. 11:16

2008.04.14. 19:06

Állítólag Miskolcon április 18-án délután lesz PK-s összejövetel a népkerti Vigadóban. Még meghívót nem kaptam, a főorvosnőtől visszaigazolást várok. Akit érdekel, itt jelezze. Mindenkit üdvözlök: Macimami

2008.04.14. 04:47

Parkinson-világnap - fontos a korai felismerés és a betegek támogatása a szakemberek szerint 2008. április 12. 13:00 A Parkinson-kór nem gyógyítható, de különböző terápiákkal, gyógyszerekkel, műtétekkel tünetileg kezelhető   if(!window.goAdverticum)document.write('<\/sc'+'ript>'); if(window.goAdverticum)goAdverticum.addZone(25763); A Parkinson-kór korai felismerésének, valamint az abban szenvedők támogatásának fontosságára hívták fel a figyelmet e betegséggel foglalkozó orvosok és szakmai szervezetek képviselői szombaton Pécsett, a Parkinson betegek világnapja alkalmából tartott tanácskozáson. A Parkinson-kór nem gyógyítható, de különböző terápiákkal, gyógyszerekkel, műtétekkel tünetileg kezelhető. Különösen akkor, ha viszonylag korán felismerik. Ebben nagy a szerepe a családnak, hiszen ha a beteget szerető, figyelmes, gondoskodó hozzátartozók veszik körül, nagyobb az esély rá, hogy előbb jut el háziorvosához vagy neurológushoz - mondta a pécsi neurológiai klinika tanársegéde a Delta Parkinson Egyesület rendezvényének szünetében újságíróknak. Aschermann Zsuzsa úgy vélte: kiemelten fontos lenne, hogy a társadalom is kellően segítőkész, empatikus, befogadó legyen a Parkinson betegségben szenvedők iránt. A betegeket támogatni kell abban, hogy lehetőség szerint megpróbáljanak teljes életet élni, és ne érezzék, hogy szégyellniük kellene magukat, vagy hogy kellemetlen társaságba menniük - mondta. A Parkinson-kór világnapját, 1997 óta James Parkinson angol orvos és természettudós születésnapján, április 11-én tartják. Ő volt az, aki 1817-ben elsőként írta le hat emberen a kór klinikai tünetegyüttesét. A Parkinson-kór (paralysis agitans) az agy bizonyos területein ismeretlen okokból bekövetkező idegsejt-pusztulás miatt kialakuló betegség. Sajátos tünetei fokozatosan jelennek meg: nyugalmi remegés, halk beszéd, maszkszerű arc, járási nehézség, előrehajlott testtartás, lelassult, csoszogó mozgás, járás közben egyensúlyzavar, valamint depresszió. E betegségben világszerte hatmillióan, Magyarországon 18-20 ezren szenvednek, többségük férfi. Általában a hatvan évnél idősebbeket támadja meg, de újabban egyre többen betegednek meg negyven éves koruk előtt. Statisztikai számítások alapján a kórkép előfordulása a társadalom elöregedésével várhatóan növekedni fog, a 2040-es évekre a jelenlegi betegszám csaknem négyszeresével számolnak. Oleh Hornykiewicz bécsi professzor bizonyította elsőként, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek agyában az egészségeseknél jóval kevesebb van a dopaminból, azaz a központi idegrendszer ingerületátvivő anyagából. A kór kifejlődésének féken tartása elsődlegesen a gyógyszeres kezelésre épül. Ennek feltételei 1966-ban teremtődtek meg, amikor vegyi úton is előállították a dopamin előanyagát, a levodopát. Ezt 1967-től forgalmazzák tabletta formában, így lehetővé vált, hogy a megcsappant mennyiségű ingerületátvivő anyagot pótolják. Az újabb gyógyszerek az idegsejtek dopaminhatóhelyeit teszik érzékenyebbé. A korszerű terápiát nyújtó készítmények segítségével a betegek nemcsak a munkájukhoz tudnak visszatérni, hanem emberi méltóságukat is megőrizhetik hosszú távon. A gyógyszerek mellett a kezelés elengedhetetlen része a rendszeres fizikoterápia. Parkinson kórban szenvedett II. János Pál pápa, szenved Muhammad Ali profi ökölvívó világbajnok, s mások mellett Michael J. Fox amerikai színész is. E betegek közé tartozott a 2003-ban elhunyt Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, akinek fia a szombati pécsi rendezvényen a család szemszögéből vallott a betegségről.

2008.04.13. 08:56

Parkinson Világnap - Ma a a fővárosban,Pécsett Független Hírügynökség   2008 április 11, péntek   Idén a Parkinson Világnapja alkalmából pénteken a fővárosi állatkertben emlékeznek meg a betegség névadójáról, Pécsett pedig szombaton rendeznek hasonló eseményt. A világon 6,3 millió, Magyarországon 18-20 ezer ember szenved ebben a kórban. Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO 1997-ben nyilvánította április 11-ét a Parkinson-kórban szenvedők világnapjává. A kór "névadója" James Parkinson, angol háziorvos, aki elsőként írta le a betegség tüneteit 1817-ben. Április 11-én az ő születésnapjának tiszteletére tartják a Parkinson Világnapot - mondta Fazekas András főorvos, a Delta Parkinson Egyesület orvos-tanácsadója. A magyar Delta Parkinson Egyesület háromnapos rendezvénysorozatot szentel a világnapnak. Az első rendezvényt szerdán tartották: az egyesület megalakulásának 10. évfordulójának alkalmából a fővárosi Jahn Ferenc utcai rehabilitációs központ kertjében fát és tulipánokat ültettek. Fazekas András elmondta: a tulipán azért jelképe a betegség ellen küzdőnek, mert egy holland kertész nemesített egy piros-fehér fajtát, amit a betegségről Parkinson tulipánnak nevezett el. Pénteken a fővárosi Állat- és Növénykertben tartják a világnapot, szombaton pedig Pécsett emlékeznek meg James Parkinsonról. Jövő hét pénteken pedig Mickolcra szervezett az egyesület a betegséggel kapcsolatos orvos-beteg találkozót. Az orvos-tanácsadó arról is beszélt, hogy szeretnék, ha minél több régió-központban lenne olyan betegklub, ahol a család, a beteg és az orvos közösen beszélhetnék meg a kórral kapcsolatos problémákról. Ilyen egyébként már működik Pécsett és Zalaegerszegen is. A Parkinson-kór olyan, az agy végtagmozgásokat irányító területén visszafordíthatatlan idegsejt elfajulást okoz, amely során a sejtek közti ingerület átvitelt segítő anyag, a dopamin szintje sérül. A betegség jellegzetes tünetei a lelassult mozgás, a beszéd és a gondolkodás megváltozása, a lépések rövidülése, a végtagok nyugalmi helyzetének apró gyors remegése. Magyarországon 18-20 ezer ember szenved ebben a kórban, évente 1000-1500 új betegeket regisztrálnak.   _uacct = "UA-1755028-1"; urchinTracker();

2008.04.04. 11:02

Szép napot!!!!! Gyöngyi

2008.04.03. 10:14

Néhány szó lomtalanításról, hajléktalanokról, civilke-stílusban!      Budapesten a mindennapok embere csak akkor megy egy aluljárón keresztül, ha úticélját csak így tudja elérni. Mert valljuk meg őszintén, az aluljárók törzsközönsége, a drogosok, a mindenfélét áruló hívatlan, és lerázhatatlan „erdélyiek” akiknek 1 óra múlva indul a vonatuk vissza, és nem tudják azt a pár tucat harisnyát, bőrkabátot, 16!!! pixeles fényképezőgépet, vagy evőeszközkészletet a határon visszavinni, mert elveszik tőlük. (De akkor hogy hozták be?)     És ne felejtkezzünk meg a hajléktalanokról se, akik rongyos paplanjaikba, rongyaikba burkolva tengetik napjaikat, szükségleteiket zavartalanul ott a helyszínen elfolyatva, -vastag a paplan, majd beszívja- gondolhatják!    Ez utóbbiakat nézve az emberek gyorsan félrefordítják a fejüket, igyekeznek őket nem észrevenni, és gyorsan továbbállni. Nem is gondolnak bele, mi lenne, ha ők kényszerülnének ilyen körülmények közé! Nos nekem az elmúlt napokban volt szerencsém, egy kis szeletkét ebből az életformából megtapasztalni!    Az idén április 1-5 ig terjedő időszakra volt kitűzve a hagyományos kirakodóvásár Zamárdiban. Ez a jellegzetesen üdülő- (és vityilló) tulajdonosok számára rendezett vigalom lényege: a megunt, elromlott, használhatatlannak vélt holmijaikat kiteszik a kerítés mellé, majd az ezt követő percekben szinte azonnal megindul az érdeklődő vevőkör, hogy ingyen hozzájusson valamilyen számára továbbhasznosítható, vagy felhasználható tárgyhoz. Az idén a vas- és egyéb fémtárgyak iránt volt rendkívül nagy a kereslet. A fémből készült tárgyakat napjainkban egyre jobban kiszorítják a műanyagból készültek, így a kirakott lim-lomok közt bizony alaposabb kutatást kellett eszközölni. Hogy ez a felfokozott érdeklődés milyen nagy, azt az is mutatja, hogy az előírásoknak megfelelően, rendesen kirakott lomok, hamarosan hosszan elnyúló, szétszórt szemétcsíkká váltak, melyeknek papírtartalmát már a legkisebb szellő is -a pusztákon tapasztalható növénygörgetegekhez hasonlóan- továbbsodorta az utcákon. A máskor oly gyérforgalmú utcánk csendjét nagyszámú lerobbant és márkás autók, furgonok, pótkocsik zörgése törte meg. Meglátva a szétszórt kupacot, mindegyik megállt a vityillónk előtt, volt, amelyik még vissza is tolatott, és kiszállva a kocsiból bekiabált: nincs valamilyen fémhulladékunk még? Egy kanyi vasunk sincs már! -kiabáltam vissza. A nemleges válaszra tovább folytatták az útjukat. Volt köztük olyan is, aki felderítőket küldött ki. Egy ilyen biciklis, -télen-nyáron napbarnított arcú- egyén is megállt a házunk előtt. Kitartóan szemlézett a kerítésen keresztül, talán hirtelen előbukkant vasleletre várt volna? Mivel a kertünkben csak a márkás biciklik voltak fémből, aggasztónak kezdtem érezni ezt a nagy és hosszantartó érdeklődést. Jellemző karakterű, kis bajuszkás arca volt, elhatároztam, hogy lefényképezem. De ahogy meglátta a fényképezőgépet, villámgyorsan megfordult, fölpattant a biciklijére és elszáguldott. Ki tudja miért? Így csak a hátát tudtam lefényképezni.       Biciklizésből hazatérve még egyszer láttam az illetőt. Egy lerobbant Lada utasaival tárgyalt, a kertünk elé kitett szemét társaságában. Mikor megláttak, gyorsan továbbálltak. Nyilván a szúrós szememtől féltették az autójuk gumiját, nem akarták, hogy defektet kapjanak. Most egy kicsit nagyon aggódok. Vajon a kis szerszámos sufni –biciklieink garázsának- ajtaját feltörve nem folytatnak-e kiterjesztett vasgyűjtést kis vityillónkban.  Folytatása következik!

2008.04.03. 10:04

„Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság. Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés. A tavasz fénye. Egy gyermek nevetése. Egy madár éneke. A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai. A nap és az éj. A nyugalom és a csend. A hetedik nap. Az élet és a halál. Embernek lenni a földön.” (Phil Bosmans) Szép napot! Gyöngyi

2008.03.19. 14:35

ma 13:51 Starry, starry night Szép napot! Gyöngyi

2008.03.14. 12:54

Boldog Születésnapot! Barnán hullik a sok levél Óvatosan mind földet ér Lassul a nyár tüzes ritmusa Didereg a napsugarak koldusa Odalett minden virág szirom Gerbera, rózsa, liliom Száraz kóró már mindahány Üveg burát vont rájuk a délután Látod mi mégis itt maradunk Elmúlhat bár néhány szép napunk Tél jöhet újra a nyár után Évek taposhatnak egymás nyomán Sietnünk nem kell nincs miért Nem sírunk az elmúlt évekért Addig maradunk míg víg a szívünk Percnyi boldogságokból áll az életünk Oszd meg velem ezután is minden napod Továbbra is legyen boldog minden születésnapod! Pusz Gyöngyi

2008.03.11. 13:51

PÁPÁ Gyöngyi

2008.03.10. 15:42

A ház ereszére: Úgy sietünk ide Isten közelébe... Ami a madárnak A jó puha fészek, Az az Isten háza Az ember szívének...   Hozzuk ide lelkünk Legszebb virágát: A jó Isten iránt Hódolatot, hálát! Adjuk át egészen Neki a szívünket!... Így lesz csak igazán A vasárnap ünnep.   Szép napot Gyöngyi

2008.03.05. 22:12

2008.02.18. 15:15

LÉLEK-CSEPPEK... Soha ne felejts el mosolyogni..:) Még akkor sem, ha szomorú vagy… Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!..:) Mosolyogj!! Szép napot! Gyöngyi

2008.01.29. 19:56

A jelen, a titokzatos   Sik Sándor Szeresd a múltat: a tiéd! Vért szívj belőle, Vért és velőt, tűz-elevent, Öntözni a sovány jelent Alomnak a jövőre. Öleld magadhoz a jövőt: Tiéd, ne engedd! Ölelheted, ápolhatod, Ha életed megáldozod A pihegő jelennek. A jelen, a titokzatos, Tiéd csak mindenestül: Amit magadból most megélsz, Annyi vagy, az vagy mindegész Örökléten keresztül.

2008.01.29. 19:30

Vörösné Prigli Éva Hit – avagy az élet himnusza Sok ember nem látja mga körül a világot; Nem vesi észre, hogy ragyogóan süt a nap, nem látja a szivárványt az eső után, annak csodálatos, megkapó színeit, Gyönyörű ívelt alakját. Sokszor van, hogy úgy érezzük “beborult” az ég. Föltesszük magunknak a kérdést - - Ember mondd miért élsz? Csak azért, hogy dolgozz, robotolj, hajszold magad? Nem látod, elmegy melletted az élet, úgy rohan mint a gyors vonat. De sajnos erre csak akkor jövünk rá, amikor “valami” történik velünk. Jön egy betegség, egy tragédia, egy csalódás, csak akkor eszmélünk rá, hogy elmentünk olyan dolgok mellett, amit ingyen is megkaphattunk volna. Ilyen a napfény testet és lelket melegítő sugara, hajnal csodálatos színe, a frissen vágott rét illata, a lemenő nap bíborvörös színe, a csillagok ragyogó fénye, és szeretteink mosolya. Ember! Örülj az apróbb örömöknek is, élj boldogan, megfontoltan. Mindig bátran nézz az égre. Mindenkinek egyformán ragyog a nap, a hold fénye egyformán világít “kicsinek” és “nagynak”. Mindenkit ér csalódás egyszer, amit nagyon nehéz elfelejteni, de muszáj, ha tovább akarsz lépni, élni kell és élni jó. Ha bánatod van, nézz fel az égre, ott van “Az” aki majd segít Neked. Imádkozz hozzá bátran, könnyebb lesz a lelked. Tiszta szívvel, lélekkel higgy és élj, meglátod megleled a földön is az égi boldogságot.

[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]