Új bejegyzés Frissítés

2009.02.15. 06:14 Nyiss ajtót!

Gámentzy Eduárd: Nyiss ajtót! Tetovált mosolyod mögé bújsz, S hogy ne ismerjen senki rád, Kifested magad az álmaiddal. Lelked mélyén üres szobád Magányát hordozod riadtan. Ahogy a fák az alkonyatban, Tűnnél el láthatatlanul. Nem hiszel nekem, de rád találok! Kimondva, kimondatlanul, Szavaim érthetővé válnak, Lesznek mondatok, verssorok. -Suttogok neked,... s ha hallanád Nyiss ajtót!... -Én kopogtatok.

2009.02.14. 06:50 Roz

2009.02.07. 01:22 Márai tudott valamit

Nincs hálásabb publikum a majomszínházban sem, mint amilyenek az emberek egy népgyűlésen, hol megmagyarázzák nekik, miért voltak eddig szegények, s megcsillogtatják előttük azt a távoli célt, melynek elérése érdekében újabb nyomorúságot és szenvedést kell majd lelkesen elviselniük.   Márai Sándor

2009.02.04. 13:40 naszada

Szeretnék a napokban Bokrros / volt niniszter / közgazdász  " váltság megoldó " javaslataihoz hozzá szólni. Elnézést kérek mindenkitől De nem szabad  ekkora tévedést / hazugságot / szó nélkül hagyni. " Fizessenek a nyugdijasok is egészségügyi hozzájárulást " Mikor nyugdijba mentem / már 80 éves vagyok / azt mondták az állam  részéről, hogy azért  a netto bér után kapunk nyugdijat mert igy egyszerüb, nem kell minden alkalommal levonni a nyugdijból az  adót, az egészségügyihozzájárulást. Most feltalálták a  " fizesenek a nyugdijasok is " könyörgöm kétszer? Egyszer már a nyugdijba vonuláskor levonták mit kellet. Nem figyelt fel erre senki? Meg azegyenlő nyugdij emelés. Mindegy lenne ki mennyit fizetett be, mennyit dolgozott, tanult?  Kérem aki olvassa az gondolkozzon el .

2009.01.27. 04:48 marslako

Femis Éva: Öregek vagyunk? Mi az, hogy "öregek"? Mihez képest? Kihez képest? Egyáltalán, kinek vagy minek a normájához képest öreg vagy fiatal valaki? Lehet-e, látszólag, külső szemlélő által, mondhatnám felületesen rámondani valakire, öreg vagy fiatal? Nem tudom eldönteni. Lehetsz bölcs, lehetsz tanulékony. Repülhetsz a csillagokba és zuhanhatsz irdatlan nagyot, kortól és nemtől függetlenül. Ki dönti el? Nem venném a bátorságot, hogy eldöntsem... *** Nem értem az embereket. Miért kell büszkének lenni arra, hogy 10, 20 vagy akárhány éve házasok? Miért nem arra büszkék, hogy harmóniában és szeretetben élnek... Mit számítanak az évek? Az egyetlen ami nem múlandó a szeretet. Mi vagyunk a világegyetem értelme, mi építjük az időt. Mi vagyunk az örökkévalóságot átívelő híd, lehetetlen helyzetekbe bonyolódunk, hogy újra, meg újra próbára tegyük önmagunkat és tanuljunk szeretni, szeretni, SZERETNI!... Ha az ember szeretettel él nincs idő. Időtlenség van. Csend és nyugalom. Ahol nincs meghitt szeretet, ott semmi sincs. Az élet sohasem adja fel, az egyedüli valóság maga az Élet! A tudat bármely pillanatban, amikor úgy tetszik neki emlékezhet, kicsoda is valójában, emlékezhet a valóságra, emlékezhet a szeretetre. Ösztönösen tudom, mi mindannyian az élet gyermekei vagyunk, az életé, és a szereteté. Ki előbb, ki később rájön erre az örök igazságra..

2009.01.27. 04:40 marslako

Márai Sándor "Azt mondod, hogy a szeretethez nem kell, nem is lehet "érteni"? Én is ezt mondtam, sokáig, az égre kiáltottam ezt a feleletet és vádat. A szeretet vagy van, vagy nincs. Mit is lehet "érteni" ezen?... Mit ér az emberi érzés, mely mögött szándék van, tudatosság?... mikor az ember öregszik, megtudja, hogy minden másképpen van, mindenhez "érteni" kell, mindent meg kell tanulni, a szeretetet is. Igen... Emberek vagyunk, s minden az értelmünkön át történik velünk. Érzéseink és indulataink is értelmünkön át lesznek elviselhetőek vagy tűrhetetlenek. Nem elég szeretni."

2009.01.27. 04:32 marslako

Diótörő és Egérkirály (musical) : Játék az élet Életem a félelem: mennyi gond, baj vár! Életem a kényelem: a bánat mással jár… Életem a végzetem: kardot karddal győzz! Életem oly’ képtelen: egy szép szakács csak főz… Nézz csak rám! – játssz, hogy élhessek -, Tégy velem csodát! Játssz még tovább! Nézz csak rám! – válassz most engem, ne mást! Csak velem játssz! Játék az élet, De én kicsit félek! Hisz fájhat szívem nagy titokban, Bár nem dobog szív mellkasomban… Játék az élet, de én mégis félek! Tán sírhatnék könnyen, De nem hullik könnyem… Életünk tán végtelen – pereg-pörög, így jó… Életünk az érzelem, bár nem nekünk való… Élhetünk, van életünk – hát mért vagyunk babák?! Életünk – mit képzelünk, az emberek kapták… Nézz csak rám! – játssz, hogy élhessek -, Tégy velem csodát! Játssz még tovább! Nézz csak rám! – válassz most engem, ne mást! Csak velem játssz! Játék az élet, De én kicsit félek! Hisz fájhat szívem nagy titokban, Bár nem dobog szív mellkasomban… Játék az élet, de én mégis félek! Tán sírhatnék könnyen, De nem hullik könnyem… Játék az élet, De én kicsit félek! Hisz fájhat szívem nagy titokban, Bár nem dobog szív mellkasomban… Játék az élet, de én mégis félek! Tán sírhatnék könnyen, De nem hullik könnyem… Játék az élet.

2009.01.16. 18:22 roz

2009.01.10. 01:50 Roz

Mihai Eminescu Jó éjszakát! Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra; Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A sötét erdő bólogat - Virág, fű: szendereg nyugodtan, Szép álmokat! Egy hattyú ring a tó vizében, Nádas-homályba andalog; Ringassanak álomba szépen Kis angyalok! Tündérpompájú éji tájon Felkél az ezüst holdvilág; Összhang a föld, egy édes álom... Jó éjszakát!

2008.12.31. 10:18 Gyöngyi

Tompa Mihály: Új évkor Isten házába gyűl A hívő nép új évnek ünnepén; Holott forró imát A buzgó néppel híven mondok én. És a fohász imígy Száll ég felé: ajándokozz nekünk Az új év kezdetén Új szívet, új lelket, jó Istenünk! S mig érzeménye így Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat: Ki nem feledhetem Imámbul a lányt, imádottamat; S imé nyilt ajkamon Véletlenűl ez új fohászt lelem: Maradjon, oh leány, Kebledben a régi szív s érzelem!

2008.12.29. 09:18 Gyöngyi

Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort. Diktál a beteg, írja a doktor. Beszél majd az utókor, kiről? Hahahaha Doktor Bubóról. Köhög a harcsa, reumás a mókus. Nem segíthet rajta, csak a pszichológus. Beszél majd az utókor, kiről? Hahahaha Doktor Bubóról. Füllentett a hüllő, az a vén bolondos. Csak úgy rektor úr ő, ahogyan én orvos. Beszél majd az utókor, kiről?     Hahahaha Doktor Bubóról. Beszél majd az utókor, Doktor Bubóról!!

2008.12.21. 06:53 Róz

A Reménység Temploma Link Ahol a szél pihenni tér - ott lesz a végső menedék. Ott várok rád, ott lesz hazád - ott találsz újra rám. A fényen át, lépj hozzám, s érezz egy új csodát. Más itt a lét - itt szép, mi szép nincs miért félni még ! Itt kőre kő egymásra nő, nem fertőző a jövő. Sül a kenyér és csak azért mert gyermekünk : enni kér. A fényen át, lépj hozzám, érezd az új csodát. Itt nemzet él - itt élni szép Adj életet - az életért ! Legyél, legyél, legyél velem - mert hinnem kell, hogy van hitem. Mert enyém a múlt, s enyém a jövő - Minden a fény alatt megszülető ! Jöttem itt vagyok, Jöttem élni akarok. Veled, veled, veled együtt - még ezer éven át ! A vér szavát, a vér szavát, senki nem írhatja át. Itt várok rád, hol van hazád - itt találsz újra rám. Várok rád - várok rád ! Építhetsz újra, építhetsz újra erdőt, folyót, élő hazát - Építsd fel újra, építsed újra a reménység templomát. A fényen át, lépj hozzám - érezd az új csodát. Érezz jövőt, érezz időt - Érezz még erőt !

2008.12.21. 06:48 Róz

Túrmezei Erzsébet Ádventi éjszaka Fehér hótakaró, ezüst fénytakaró, valót eltakaró. Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás. Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj… Se bűn, se szenny, se sár, se kín, se könny, se kár, csak hó és holdsugár. Hiszen így volna jó. De nem ez a való. Csal a fénytakaró. Alatta szenvedés, szenny, sár… elfödni és elrejteni kevés a hó és holdsugár. De Valakire vár A holdfényes határ. S ez az ádventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!… Ne félj!

2008.12.15. 10:26

ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYŐÁG Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István Adventi hírnök: friss fenyőág, Lobog az első gyertyaláng! Karácsonyt várva lázban a föld, Isteni gyermeket köszönt. Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág, Lobog már két kis gyertyaláng! Ha zörget Jézus, jól figyelj ám, Betér a szívünk ajtaján! Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág, Lobog már három gyertyaláng! Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár! Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág, Lobog már négy kis gyertyaláng! Azt mondta Jézus, visszajön még, Újjá lesz akkor föld és ég! Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr! Szép napot Gyöngyi

2008.12.15. 04:59

Advent: a megszentelt várakozás Miklós Péter   2008. December 2., Kedd Fotó: Gémes Sándor A keresztény hagyományban advent - a karácsonyt megelőző négy hét - a megszentelt várakozás, az emelkedett ünnepvárás időszaka, amelyhez azonban mély vallási tartalom és jó néhány hiedelem és népszokás kapcsolódik. Az adventi időszak emelkedett hangulata, jámbor lelkisége és Krisztus-várása a magyar népi életben is megnyilvánult. Az évnek ebben a szakaszában hagyományosan nem tartottak lakodalmat, táncos mulatságot, de sok vidéken kerülték az alkoholfogyasztást is, sőt az alföldi kocsmákban ilyenkor csak az utazókat és az idegeneket fogadták és szolgálták ki. Az advent elnevezés a latin adventus, „eljövetel” jelentésű szóból származik. Az advent a katolikus liturgiában az egyházi év első része, a - kereszténység egyik legnagyobb ünnepét - karácsonyt megelőző és előkészítő időszak. Advent hagyományosan a december 25. előtti négy vasárnapot - és a közéjük eső 18-24 hétköznapot - foglalja magában. Szent Simplicius pápa (468-483) az egész katolikus egyházban kötelezővé tette a négyvasárnapos adventi periódust. A négy egységre osztott ünnepi készülődés alapgondolata a Krisztussal való találkozás élményére való fölkészülés. A négy vasárnap ugyanis - már a korai középkor óta - a Megváltó négy eljövetelét szimbolizálja. Jézus Krisztus a katolikus tanítás szerint először a megtestesülésben jön el (ennek ünnepe a karácsony), másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer pedig az utolsó ítéletkor. Az adventi időszak fő üzenete, hogy a keresztény embernek egész földi életében várnia kell a Krisztussal való találkozást, amelyre megfelelő módon készülnie kell. Enyhébb böjt Mivel a keresztény fölfogás szerint a bűnbánat egyik eszköze és megnyilvánulása az ételtől való tartózkodás, az egyházi évnek ebben a részében szigorú böjtöt tartottak a régi idők hívői. Keleten már november 11-től, az újlatin kultúrákban november 15-től - Szent Márton napja elmúltával - böjtöltek. Magyarországon a böjti fegyelem enyhébb volt, csak a hús és a tejtermék fogyasztását, valamint a naponként többszöri jóllakást tiltotta híveinek a katolikus egyház. XIV. Kelemen pápa a magyar katolikusoknak 1774-ben az adventi időszakra a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő. Ez 1918-ig érvényben is volt, azután sokáig karácsony vigíliája - december 24. - volt az egyetlen szigorú böjti nap az adventben. Az adventi időszak emelkedett hangulata, jámbor lelkisége és Krisztus-várása a magyar népi életben is megnyilvánult. Az évnek ebben a szakaszában hagyományosan nem tartottak lakodalmat, táncos mulatságot, de sok vidéken kerülték az alkoholfogyasztást is, sőt az alföldi kocsmákban ilyenkor csak az utazókat és az idegeneket fogadták és szolgálták ki. Hajnali misék és méz Az ünnep szakralitását a már említett heti háromnapos böjt és az ilyenkor tartott hajnali misék - roráték - tovább erősítették. Sok vidéken egészen a huszadik század elejéig szokás volt, hogy a gyermekek harangozással és csöngettyűzéssel ébresztették a jámbor katolikusokat, hogy ideje fölkelni és részt venni a rorátén. A katolikus hagyománynak olyan erős hatása volt, hogy az adventi böjtöt az ország több helyén - így például Nyíregyháza környékén - az evangélikus szlovákok is tartották, noha a protestáns vallásuk böjtöt nem írt elő. Advent kezdetét katolikus részeken - így a budai ciszterci templomban - éjféli vagy hajnali harangszóval jelezték. A révkomáromi szabócéh szabályzatában szerepelt, hogy az adventi hajnali misék előtt a templomi gyertyák meggyújtása a céh legifjabb mesternek feladata. Nem volt ritka a tizennyolc-tizenkilencedik században a rorátén szolgálatot vállaló ministráns és orgonafújtató fiúk az iskolában vagy a sekrestyében aludtak, hogy hajnalban el ne késsenek a liturgikus eseményről. Az adventi időszak a fiatal, eladó sorban levő lányoknak is fontos volt. Alföldi szokás volt, hogy a lány a hajnali misére indulás előtt mézet evett vagy mézet tett a nyelvére, hogy ennek segítségével az új évben férjnek való vőlegényt „édesgessen magához”. A koszorú Napjainkban ennek az időszaknak a legfontosabb szimbóluma az adventi koszorú. Az első, a maihoz alig hasonlító ilyen koszorút - a protestáns egyházak gyermekvédő tevékenységét és belmissziójában nagy érdemeket szerzett - Johann Heinrich Wichern hamburgi evangélikus lelkész készítette az 1840-es években. Templomában, más hagyomány szerint az általa alapított árvaház imatermében egy kocsikereket díszített föl gallyakkal és fenyőágakkal, s huszonnégy - a karácsonyig hátralévő huszonnégy napra emlékeztetve - gyertyát helyezett rá. Mindennap eggyel több gyertyát gyújtott meg, s mire eljött Jézus születésének ünnepe, valamennyi égett. A kerék helyét idővel asztali koszorú vette át, és a gyertyák száma is csökkent. Katolikus vidékeken az adventi koszorú csak jóval később, a huszadik század közepén terjedt el.

2008.12.15. 04:53

A decemberi népszokások sorát a Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket. A hagyomány szerint a nok nem dolgozhattak, mert ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra. Az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik és december 24-ig tart az advent, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Négy hete a karácsonyra való elokészület időszaka. Újkeletű népszokás az adventi koszorú készítése: karácsony közeledtével minden vasárnap eggyel több gyertyát kell meggyújtani. Az estéket egykor a gyertya mellett, adventi dalok éneklésével töltötte a család. Karácsony napján az esthajnalcsillag feljövetele után került sor az ünnepi vacsorára, amely előtt azonban a gazda nem mulasztott el az udvaron a levegőbe lőni, és ezzel elkergetni a gonosz lelkeket. Eközben a gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, ugyancsak gonoszűző céllal. Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, mivel különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta. A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint dió és a család összetartását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. Karácsony napján a népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd késobb házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A szereplők - pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket. Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, amely  január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. December 28. az aprószentek ünnepe, amelyen egykor különös módon “gondoskodtak” arról, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak: megvesszőzték őket. A legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A karácsonyt követő idoszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától, december 26-tól újévig járó regösök különféle énekeket adtak elo és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erot tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belole a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.   2006-12-18

2008.12.15. 04:40

Adventi készülődés - szokások A karácsony előtti várakozás szimbóluma az adventi koszorú, gyerekeink számára pedig az adventi naptár testesíti meg a várva várt ünnepig hátralévő napokat. 2004.11.27 13:50, Forrás: sulinet A keresztény hagyomány szerint adventkor kezdődik meg az új egyházi év és a felkészülés a karácsonyra. A négy vasárnapot magában foglaló ünnep a Szent András napjához legközelebb első vasárnapon (idén december 1-jén) kezdődik és december 24-éig tart. Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font "szent " koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat. A kör alakú, vagyis az örökkévalóságot jelképező koszorúkat zöld, vörös és aranyszínű szalagokkal díszítették; a zöld volt a termés, a piros az élet, az arany pedig a fény színe. Az ősi pogány varázslat idővel feledésbe merült, csak 1838-ban újította fel egy német protestáns lelkész, aki a gyermekotthon egyik termébe fából hatalmas, kocsikerék méretű csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Néhány évtizeddel később a fakarika helyébe ismét az ősi fonott fenyőkoszorú lépett, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Az első világháború idején protestáns vidékeken már szinte minden családnál kigyulladtak az adventi koszorúk, de a század ötvenes éveitől csaknem mindenütt általánossá vált.

2008.12.13. 07:27

2008.12.07. 18:41

Polgárkától   Parkinsonos energiák hasznosítása  Következő tanulmányt 40 éven felüli olvasóim, - annak erotikus, -és súlyosabb szakaszban levő betegtársaimat esetleg érzelmileg károsan érintő tartalma miatt, csak nagykorú gyermekeik, vagy a   kockázatok és a nemkívánt mellékhatások elkerülése végett- kezelőorvosuk véleményének kikérése után olvasatják!  1. Bevezetés - A tanulmány keletkezésének ismertetése     Itt nem közölt okok miatt, napi életvitelem gyökeresen megváltozott. A korábbiakban szokásos, éjjel 2-3 óra körüli lefekvésem ideje eltolódott. Újabban éjfél körül szigorú Igenem, és egyedüli parancsolóm, statáriális kijárási, és számítógép használati tilalma miatt, ebben a korai időpontban kényszerülök lefeküdni. Koromnál fogva nem végzek nehéz testi munkát, nekem az ebéd utáni fél- egyórás hanyatlizással kiegészítve, 5-6 órás alvás untig elég. Mivel nem akarom ilyen korai időpontban a mellettem az igazak álmát alvó Igenemet felébreszteni, megpróbálok olyan alszom is meg nem alszom is állapotban kivárni ébredését. Agykontrolos tanfolyamot végzett olvasóim, most csillogó szemmel fölkapják fejüket, és kissé irigykedve gondolhatják, milyen szerencsés is vagyok, elértem a tökéletes alfa állapotot. Mint sokak által köztudott, hogy elménk kapacitásának mindössze csak 20%-át hasznosítja. Alfa állapotban áttörhetjük ezt a határt, ezzel újabb hatásokat ismerünk meg, a tartalékot tudás -bővítésre, átadásra, öngyógyításra használhatjuk. Nos a tanultakból nekem sajnos csak a 3 ujjas parkolóhely keresés jött be igazán, de agybeli vándorlásaim során kinyithattam egy olyan agylebenyt, ahol az eddig szigorúan fogvatartott hülyeségeim voltak gondosan elzárva. Ezek aztán, hogy szórakoztassanak, mindenféle humorosnak tűnő gondolatsort idéznek föl alfára zárt szemeim mögött. Felébredve aztán ezek az illékony semmiségek eltűnnek. Néha egyet-egyet azért sikerül visszatartani, és papírra vetni. Mint ezt a mai tanulmányt is. 2. Az energiákról       Sokáig egykedvűen néztük, hogy fújja a szél a fákat, az erős napsütés ellen bekentük magunkat napolajjal, és szidtuk a meteorológusokat, mikor azt mondták, hogy sütni fog a nap, és nem sütött, vagy előzetes ígéretükkel szemben, mely szélcsendes időt jósolt, kétségbeesve kapaszkodtunk a kirándulásra magunkkal vitt pokrócba, hogy el ne vigye a szél, vagy ne legyünk botcsinálta sárkányrepülők. Aztán jött az olajválság, alternatív energiaforrások után kellett nézni. És eszünkbe jutott a szél, és a nap, és hamarosan termelte az áramot a szélerőmű, melegvizet készített a tetőkre helyezett napkollektor. Nézem a kezem, bizony remeg. Föl-le, jobbra-balra. Mint mérnökembernek, rögtön belémhasított a felismerés; itt bizony energia, mégpedig kihasználatlan mozgásenergia van! Rögtön elkezdtem gondolkozni, hogyan és hol lehetne felhasználni ezt. Egy ember kevés ehhez, -alkotó kedvű társaim! Gondolkozzatok ti is! Most néhány olyan terület bemutatása következik, melyek kutatásaim szerint már alkalmasak a -szabad legyen így elkeresztelni: PK-energia hasznosítására.  3.  A PK energia néhány felhasználási területe  a.) Grízes tésztát ebédeltünk ma. A grízes tészta számomra elképzelhetetlen szilvalekvár nélkül. Sajnos az idén csak 4 üveggel lett elrakva, és ez befolyásolja kedvencem többszöri étlapra kerülését. A lekvár igazi bio, nem tartalmaz cukrot, csak annyit, amennyit a Jóisten adott a gyümölcsnek. Én azonban, -bűnös lélek lévén- egy kis porcukrot szoktam ráhinteni. Most is nyúlok a cukorszóró után, és a szórás után meglepődve fedeztem fel, még soha ilyen egyenletesen nem takarta be a tésztát a porcukor. Úgy nézett ki a tányér, mint egy búzamező, 2 napos megállás nélküli havazás után télen. Gyengébb kézremegésünk energiáját hasznosítsuk az egész család grízestésztájának a megcukrozására, -vagy ha van valaki, aki lekvár nélkül, sósan szereti- megsózására. b.) Közepes nagyságrendű kézremegés előnyeit főleg fiatalabb korosztályú betegtársaim használhatják, házaséletük minőségi megjavítására, kiküszöbölve evvel az e célra rendszeresített méregdrága -SZTK által nem támogatott - segédeszközöket. c.) Ugyancsak az ilyen nagyságrendű kézremegés alkalmas a nem túltöltött kávéscsészében lassan olvadó édesítőszer rázással való föloldására. d.) A közepesnél nagyobb tremornak van talán a legnagyobb fölhasználási területe. A teljesség felsorolása nélkül néhány: A megtisztított és bepasztázott cipők fényesre kefélése, az ujjra tekert, tisztítószerrel átitatott rongydarabbal való folteltávolítás, a gyerek füzetében talált irka-firka kiradírozása, porrongykirázás az alattunk lakó erélyére. … e.) Az eddig ismertetett hasznosítások beltéri alkalmazások voltak. Nézzünk most néhány kültérit. Az Igenemmel sétálunk, és hirtelen elébünk pattan egy nem túl rokonszenves egyén, és bőrkesztyűt, borotvapengét, látcsövet, tranzisztoros zsebhümmögőt kíván rásózni a kiszemelt gyenge pontra, azaz az Igenemre. Ha túl erőszakos, neki csak egy kicsit oldalba kell löknie engem, és én olyan intenzíven rázom a fejem, amiből vigécünk egyből megértheti, itt ma nem lesz üzlet, és farkát behúzva (amennyiben van neki) eloldalog új áldozatra lesve. Nem kívánt ismerőssel találkozva, búcsúzáskor az én feladatom a búcsúintés, amit olyan nagy intenzitással vagyok képes előadni, hogy az egyénnek eszébe sem juthat, hogy ő nemkívánatos.   Nem akarom a nyájas olvasót föltartani bizonyára sürgős munkájában azzal, hogy az itt felsorolt sületlenségeket újragondolja, de nem ígérem, hogy nem jelentkezem hamarosan, egy hasonló reggeli gondolatommal.  4.  Végszó  Sajnos a nagyobb, életvitelt is akadályozó tremorra, még nem tudok javaslatot tenni. Nem is akarok, mert abban reménykedem nagyon-nagyon, hogy az orvostudomány ezen témára irányuló kutatásaimat minél előbb okafogyottá teszi!                       [ Módosítva k feb 12 2008, 05:41 ]

2008.10.31. 10:54

"A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban" (Gárdonyi Géza) PÁ Gyöngyi

[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]