Új bejegyzés Frissítés

2008.01.25. 11:55

http://www.youtube.com/watch?v=PMo98IHodMk&feature=related

2008.01.21. 18:56

2008.01.07. 12:29

Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot, Ahol álmodhatjuk,  Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges És mi meg is valósítjuk,  Örömmel és méltósággal.   Ezért meghívlak Téged, holnap is!  Egy barát, akinek fontos vagy!

2008.01.07. 06:33

Reményik Sándor Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

2008.01.06. 05:54

Sólyomfi Nagy Zoltán Engedd, hadd történjen Engedd, hogy az inged alá könnyű szél befújjon Hajad hosszú fürtjei közt játékosan bújjon Engedd, hegyi patak vize arcod megsimítsa Mélyről bukkant hűvösével lelked szomját oltsa Engedd kelő Nap korongját szemedben csillanni Tüzesedő vörös fényét véredbe olvadni Engedd, hogy a föld alattad támaszod lehessen Lábad hóban, selymes fűben útjára mehessen Engedd magad friss erdőben szűz ösvényen járni Nem gondolni semmire sem semmire sem várni Engedd, szikla repedésén ujjad mohát érjen Szemlélni csak a világot s hagyni, hadd történjen

2008.01.05. 19:27

Tanítás Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját, Mert könnyen meglehet, Hogy felvarrja helyetted más. Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját, Mert könnyen meglehet, Hogy meghallgatja helyetted más. Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, Mert könnyen meglehet, Hogy rámosolyog helyetted más. Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta! Mert könnyen meglehet, Hogy megöleli helyetted más. És akkor -hidd el! - nem ő a hibás

2008.01.03. 17:27

Beuska 2008. 01. 03. 09:44   "A mosoly nem kerül semmibe. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják. Tartama mindösze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá. Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem olyan szegény, hogy ne érdemelné meg. A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket. Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják. Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni." "A mosolyodat el kellene ültetnem, Ha neked nem lesz több, nekem teremjen. El kellene ültetnem, hogy kihajtson, Ha neked elfogyna, nekem maradjon. A mosolyodból nem elég egy kiserdő, Hogy vele felrázzak minden kesergőt. A mosolyfákból egyet te is vehetnél, És akkor mindig nevetnél."

2008.01.01. 07:16

Eldöcögött már az ó-év szekere, Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve, Búját-baját felejtsük el örökre. Asztalunkon mindig legyen friss kenyér, Jó anyámnak és a Nyugdíjasok Netportájja olvasóinak mosoly legyen két szemén. S a Jó Isten, kit féltünk és imádunk, Áldja meg két szent kezével családunk. BUÉK 2008

2007.12.22. 16:58

Szappanos Márta Mária: Karácsony éjjelén Meg-nyilt az Ég! Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény, Millió lámpa gyult A sötétség titkos éjjelén. Testet öltött s emberré lett Az üdvöt sugárzó isteni lény, S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány Rozsaszirom: a Szűz kebelén. S gyult millió lámpatűz a sötétség éjjelén S a föld minden zugába betört a lámpa-fény. Ugy lángol azóta s patakzik szerteszet Hogy kétezer év sem olthatta el forró sziv-tüzét. E forró lávafényből Harangot öntött a szeretet, E harang zugástól megittasult a föld, A szikla megrepedt, S meg-megkondul ember szivednek Elrejtett zugában, halkan, csendesen, S igy szálldogál Karácsony éjjelen A béke, s megszentelt szeretet.

2007.12.15. 18:07

Ady Endre: Békesség ünnepén Békesség most tinéktek, emberek. Övendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!… Szép dolog ez!… Így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán… Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet… Békesség hát néktek, emberek, Örvendezzék a vak, a béna: A jászol benne van a legendában S a jászolban benne a széna… Különben is az élet csupa vígság, Útvesztőkből csillag vezet ki, A pásztorok és bölcs királyok Szinte futnak - egymást szeretni S a betlehemi félhivatalosban Miként egykor meg vala írva: Mindenkit jászolánál várja Az arany, a tömjén, a mirrha… Örvendezzél, derék világ, Harsogjatok, jó, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat Ennyi kis fény tán a világnak. Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség. Odakint szörnyű vaksötétben Sirály sikoltoz, vércse vijjog, Bagoly huhog, kóbor eb szűköl… Odakint valami nagy titkot Rejteget a sötét világ, Jó lesz mormolni szaporábban A szent zsolozsmát, bibliát. A föld könnyektől terhesült meg S a terhesült föld ing, remeg, A vajudó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg… Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve, rombolón, Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad-éhesen, vad harcra készen Állnak iszonyú seregek… A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentirás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett, Csak egy igazság - közös jussú S egyenlő végű - ez az: élet… Ám ne nézz ki az éjszakába, Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák, Ne halljátok a föld-dübörgést, Menjen tovább a szürke élet, Közelg a földi végitélet… Addig lobogj csak, kicsi gyertya, Harsogjatok csak, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. Zsóka

2007.12.09. 20:54

Egy régi Magyar ének. Most közre adom,nekem a szívemnek nagyon kedves.Énekelni szokták amikor valaki nagy út előtt áll.         JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN............. Jézus szíve szeretlek és,_segíts át az élet tengerén. Ha vihar kél fejem felett,_legyen oltalmam szelíd szived. Minden veszélyt elűz egy mosolyod,_s lelkem megnyugszik,ha veled vagyok. Jézus szíve szeretlek én,_ segíts át az élet tengerén. Ölelj magadhoz engemet,_hogy mindig jobban szeresselek. Te légy tanítom, és jó pásztorom. Szívemet lelkemet reád bízom. Jézus szíve szeretlek én , segíts át az élet tengerén. Jézus szíve szeretlek én,_segíts át az élet tengerén. Dallal kereslek tégedet, vígasztald meg árva szívemet. Rózsákat hintek oltárad elé, hogy szálljon illatuk az ég felé. Jézus szíve szeretlek én ,_segíts át az élet tengerén.  H.A.

2007.12.09. 20:33

Kedves Ismerőseim! Fogadjátók tőlem szertettel-e pár sorokat. AZ ÁDVENT HANGULATÁNAK LEGSZEBB SZÍNE A BENSŐSÉGES ÉS BUZGÓ MÁRIA ---TISZTELET. A SZŰZ ANYÁÉ VOLT LEGSAJÁTOSABBAN ÉS LEGFORRÓBBAN AZ ELSŐ ÁDVENT. KELLEMES ÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!! ANIKÓ.

2007.12.01. 17:43

Ádvent kezdete – András-nap „Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján."   A hónap utolsó napján, november 30-án Szent András napját ünnepeljük. András, Jézus tanítványainak egyike halász volt, épp úgy, mint testvére, Péter. Görögországban térített, 60-ban Patraszban szenvedett vértanúhalált, amikor Néró császár helytartója elfogatta és X alakú keresztre kötöztette, hogy lassú halállal haljon meg. A legenda szerint két nap szenvedés után november 30-án halt meg. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-keresztként emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is. A nap már az adventnek, illetőleg az egyházi évnek a kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, és így alkalmas mindenféle bűbájosságra, főleg az eladó lányok szerelmi praktikájára. A zajos mulatság régebben megszűnt, a muzsikaszó farsangig elhallgatott. A régi mondás szerint András zárja a hegedűt. Kezdődnek a disznótorok, a nép tréfásan így nevezi: disznóölő Szent András. Röviden szólnék az adventról, az egyházi év kezdetéről, a várakozásról, a karácsonyi előkészület négyhetes időszakáról. Advent a Szent Andrást követő vasárnap előestéjével kezdődik. A korábbi időkben a pap ezen a napon szokta felolvasni a plébánia az évi történéseit, így az esküvők és születések számát is, amiről az egyszerű emberek, főleg a fiatalok arra következtettek, hogy András házasságszerző szent. A lányoknak, hogy belelássanak a jövőjükbe, többnyire magányosan, titokban kellett a különböző praktikákat elvégezniük. Például: az a lány, aki meg akarja látni, hogy ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtöljön, és este tegyen a feje alá férfiruhát, akkor álmában meglátja őt; vagy pedig ugyanezen a napon egész napi böjtölés után sózzon meg este egy darab kenyeret, lefekvés előtt imádkozzon 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégyet, utána harapjon a kenyérből, a megmaradt darabot pedig tegye egy kis tükörrel együtt a vánkosa alá. Éjfélkor, ha belenéz a tükörbe, meglátja benne a vőlegényét. Az egész napi böjt nélkül a férjjósló praktikák nem voltak hatékonyak. Este a lányok lefekvés előtt megmosakodtak, de nem törölköztek meg, majd álmukban a jövendőbeli kedvesük letörli őket. Sok nagylány lefekvéskor a párnát háromszor megforgatta e szavak kíséretében: párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom! Burján István

2007.11.24. 10:39

Nosztalgiázunk? Nosztalgiázzunk!       A legtöbb emberben benne van a régiségek szeretete: egy régi báli ruha, egy használati tárgy, egy reszketős kezekkel megírt 100 évvel ezelőtti ételrecept, a „kék maurétius” bélyeggel ellátott levlap, esetleg egy Rubens festmény … Kis spórolással -az utóbbi két tételt kivéve- mindenki szerezhet magának a bolhapiacon egy-egy antikvitást.     Maradjunk talán a kulináris örömök eszközeinél. Ilyenek a kínai porcelántálak, monogramos evőeszközök, rézből készült habverő-tálak, mozsarak, gyertyatartók, ónkupák.     Nem tagadom, én is szeretettel nosztalgiázok egy-egy régi tárgy megtekintésekor. Az évek során én is hozzájutottam egy pár régiséghez, na nem annyira vásárlás útján, hanem rendszerint örököltem őket. Ezek aztán fölkerültek a magasabb polcokra, vagy a szekrény tetejére. Ez a megoldás két előnyt is rejteget magában: mindig gyönyörködhetünk benne, és nem kell sokáig port törülgetni a polcon, mert nincs rálátás a felületére. No ez az áldott állapot sem tarthat sokáig, mert amikor például egy réz gyertyatartó a portól elveszti ragyogását, és úgy néz i, mintha nem is rézből, hanem krumplicukorból készült volna, a portörlést nem halogathatjuk tovább. (Istenem! Hol vagy már krumplicukor, gyermekkorom kedvenc csemegéje? Kemény anyagának harapdálása megálljt parancsolt a fogköveknek, és erősítette a fogínyt. E tulajdonságai miatt bizonyára a fogorvos társadalom nyomására, elsorvasztották gyártását!?)     Még egy jótanács! A felgyülemlett port ne porszívóval távolítsuk el, hanem portörlő ronggyal ügyesen terelgessük be egy virágcserépbe. A paksi lőszfalban található kitűnő talajjal vetélkedő virágföldhöz juthatunk evvel a módszerrel!     Na de térjünk vissza a jelenbe! Épen vacsora után voltunk, általában a diabetikusok tanácsára hideg vacsorát szoktunk enni. Kihordtam a mosogató tálba a használt tányérokat, beraktam a hűtőbe a vajat, meg a lekvárt, s mindezt tettem úgy, hogy lázas munkának tűnjön. Ezzel sikerült is az Igenem figyelmét úgy elterelni, hogy lábujjhegyen, -mint a „Tom és Jerry” rajzfilmpáros macska tagja szokott az egérlyukhoz lopakodni, bemenni a számítógépemhez, anélkül, hogy fölharsant volna mögöttem a kiáltás: Andráááás! Gyere, segíts mosogatni!      Szokás szerint valami kis írással foglalkoztam, és nekiálltam folytatni a munkát. Ebben a pillanatban kis „budai” falunkban kialudt a villanyvilágítás. A sötétben hallani lehetett, amint a PC ventillátorai szuszogva aludni mentek, a nyomtató is kattant egy picit, azt hitték, ma korábban abbahagyhatják a munkát. Én olyan pózba merevedtem, mint amilyenbe a zongoraművészek szoktak előadásuk befejezésekor, kicsit szétterpesztett kezeim megálltak a billentyűzet fölött. A művészek ilyenkor a kitörő tapsviharra várnak, én meg arra, hogy újra kigyúljanak a fények.     Máskor az ilyen üzemzavar nem tart tovább fél percnél. Most azonban komolyabbnak látszott a helyzet, már 2 perc is eltelt, és a sötétség maradt, előállt a II. fokozatú vészhelyzet. A polcon volt egy kis zseblámpám, evvel szoktam a PC-ben néha vizitelni. Vakírás olvasási módszerrel elkezdem tapogatózni a polcon, a lámpa vélhető tartózkodási helyének irányába. Az első próbálkozás kudarcot vallott, csak három CD kazettát sikerült levernem a földre. Megállapítottam magamban: azért illő volna már a polcon is rendet rakni. Majd holnap, mormoltam magamban a minden nap elmondott szöveget. Második próbálkozás aztán sikeres volt, megtaláltam a lámpát. Ennek a fényével körözve közelítettem a konyha felé, így próbálva megkerülni az Igenemmel való összeütközést De félelmem alaptalan volt, mert ő, kezében a mosogató szivaccsal úgy állt ott, mint egy viaszfigura, Madame Tussand londoni múzeomából. Kinéztem az ablakon, és láttam, az egész utcánkban sötét van, csak a szabotázst vélő riasztók álltak át akkumlátoros üzemre, és éktelen szirénázásba kezdtek. Így megállapítottam, hogy a sötétség okozásában vétlenek vagyunk.     És most eljött az antik tárgyak világa! A fiók mélyéről előhalásztam a csak karácsonykor használt anno 30 fillérért vásárolt gyufásdobozt, meggyújtottuk a réz gyertyatartóban a gyertyát, ennek pislákoló fényénél megkerestük két petróleumlámpánkat, melyeknek alján még látszott egy kis nafta. Ezt az egyikből áttöltöttük a másikba, és csakhamar biztató fény kezdett terjengeni a konyhában, régi korok emlékét idézve. Szinte hallottam a mezőről hazatérő tehenek kolompjának a csengését, a kis falusi templom esti harangszavát, láttam a vacsorára terített asztalon a bögrében a frissen fejt szénaillatú tehéntejet, a malomkerék nagyságú, ropogós, saját készítésű kenyérből vágott vastag kenyérszeletet, a tányérban a húsos, pirospaprikás csécsiszalonnát és a lilahagyma szeleteket. Na ez a nosztalgiázás hamar elmúlt, a sötétség nem. Elhatároztuk, lefekszünk. A fürdőszobában a mosógépre tett gyertya adta a fogmosáshoz a világítást. És ekkor, fél órás szünet után visszajött a világítás, siettünk a félbehagyott dolgaink után, minden mehetett tovább a régi medrében: vészhelyzet lefújva!     Reggel, amikor fölkeltünk, láttuk, hogy a gyertyatartóról megfeledkeztünk! Hűségesen, kanócavégéig teljesítette az élet által rá kiosztott feladatot. Ezt igazolta a gyertyatartóra és a mosógép tetejére kifolyt viasz is. Már hallottam is a hátam mögött az új parancsot: tessék a gyertyatartót és a mosógépet azonnal megtisztítani!     A sorsa elől nem futhat el az ember! Este még azt hittem, de a reggel bebizonyította, ez csak ideig-óráig sikerülhet.   Civilke

2007.11.23. 15:56

Rónay György. Mivel jössz öregkor,milyen örületekkel, gonoszsággal,rigolyával,szeszéllyel, milyen rokkanásaival a testnek, s a lélek milyen hibbanásaival????

2007.11.20. 23:56

Mécs László : Áldottak az öregek barátai Áldott, aki megértéssel kísér és fogja reszkető kezünket. Áldott, aki tudja, hogy hallásunk nehezen kapja már a szót. Áldott, aki nem csodálkozik, hogy sok mindent nem látunk és lassan jár nálunk az ész .... Áldott, aki nem veszi észre, hogy ma megint kiömlött a kávé az asztalon... Áldott, aki mosolyogva áll meg, hogy elbeszélgessen velünk. Áldott, aki nem árulja el, hogy már kétszer hallotta ugyanazt a történetet. Áldott, aki fel tudja idéztetni velünk a tegnap emlékeit. Áldott, akitől megtudjuk, hogy nekünk is jut még tisztelet, szeretet, hogy nem vagyunk azért még mi sem egyedül... Áldott, aki segít vinni öregségünk keresztjét, amely nekünk is oly nehéz. Áldott, aki szerető leleményességgel segíti ingadozó lépteinket a " hazafelé" vezető úton.....   /Nagyitól/

2007.11.20. 13:26

Néhány szó a múzsákról.                                                                                                  Első rész       Földtörténetünk kicsit korábbra tehető időszakában egyszemélyes vezetés alatt állt a világ, és ezt a felelőségteljes állást Zeusz töltötte be.  Igyekezett munkáját lelkiismeretesen ellátni. A beosztottjai között akadtak azonban egy páran, akik meg akarták fúrni, mert a helyére pályáztak. Ebben a munkájukba titáni erőfeszítéseket tettek sikerük érdekében. Azt próbálták rábizonyítani, hogy munkaideje alatt is szexelt. Biztosra azonban nem mehettek, mert Zeuszt se most szedték le a falvédőről, ügyes csellel, -például hattyúnak álcázva- a hátsó kapun hagyta el parnasszusi irodáját. A gyanút csak az látszott igazolni, hogy több isteni nővel volt kapcsolata, s mivel ebben a korban a gumióvszer még nem volt ismeretes, hát bizony mindegyiktől volt egy pár gyereke. Így Mnemoszümétől is volt IX leánygyereke. Már ebben a korban is nehéz volt az iskolavégzett fiatalok elhelyezkedése. Így Zeusznak is gondot okozott a IX lány munkábaállásáról gondoskodni. De gondos apa volt, mindjárt utánanézett, hogy lehetne a problémát megoldani.     Mivel akkoriban az emberiségnek nem volt más szórakozása, mint hosszan elnyúló háborúkban egymást öldösni, vagy mezőgazdasági munkát végezni, ezért este, mécsesoltás után unatkoztak, nem volt mit tenniük. Már pedig köztudott, hogy az unatkozás rossz tanácsadó. Mint jövőbelátó, tudta, hogy ezt a problémát majd később megoldja a TV és a rádió, de mivel Prometheusz most más problémákkal küzdködött, nem volt alkalmas ember az elektromos áramnak a földre lopására. A nélkül, pedig az egész rendszer kakukkot mondana. Aki most csodálkozva, kérdőleg felemeli a fejét, áram? Nos azokkal sürgősen tudatom, bizonyított, hogy már az akkori Istenek is munkaeszközként használták a villámokat, olyan minőségben és erősségben, melyeknek előállítása mai korszerű tudományunk állása szerint is majdnem megoldhatatlan feladat elé állítja tudós társadalmunkat.     E kis kitérő után térjünk vissza a lányok sorsának alakulására. Fenti téma fölismerése után, Zeusz a homlokára csapott: megvan a megoldás! Előhúzta fiókjából az isteni találmányok címszó alatt porosodó akták közül a „Művészetek” felirattal rendelkezőt. Ez az, mormogta magában. A művészetek gyakorlása, és azok élvezete kitöltheti az emberiség szabadidejét! Nem fognak többé unatkozni! Az aktába belelapozva látta, hogy a művészetek IX fő részre oszthatóak. Mit a lányaim száma! Remek! Ezután gyorsan peregtek az események. A fejezeteket római számmal látta el. Előhozattatott egy nagyobb szájszélességű amfórát, és abba beledobott I-IX -ig sorszámmal ellátott pergamendarabkákat. Majd behívta a lányait, és mindegyikkel húzatott egy számot. Így evvel mindegyik lánya megkapta azt a feladatot, melynek megszervezésével a továbbiakban felelőséggel tartozik munkaadójának. Egyszerű, költségkimélő munkamódszert is adott nekik. Mindenféle aktatologatás mellőzésével az alvállalkozókat homlokcsókkal vehették fel. Nem volt megkötve a telephely sem. A múzsa csókját bárhol átvehették az emberek. Hogy az egész szabályszerű legyen, és ne lehessen belekötni, Zeusz alakított egy „Múzsák” címszó alatt bevezetett KFT-ét, melynek ő volt az aláírási joggal ellátott főnöke, lányai pedig a minimálbérrel alkalmazott beosztottjai.   Folyt.köv.   Civilke

2007.11.20. 09:30

Hova lenne a sok gyönyörű család Ha ráncos kézzel fel nem tartanák Továbbszolgáló nagypapák,anyák/....../Sík Sándor/

2007.11.11. 19:36

Weöres Sándor: A teljesség Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz. Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a n em-lét ugyanaz. Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytele n, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi. Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.   Természetes igények /Weöres Sándor A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él. Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.    Ifjak és vének szépsége /Weöres Sándor Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálj ák belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

2007.11.09. 14:16

Áldott szép napot!

[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]