Hálaima

Istenem, köszönök mindent Neked!

Az eget, amely felé lelkem gravitál,
s a föld szépséges kertjét, melyet megnyitál
érzékelő valómnak, hogy szeressen Téged.

Köszönöm Néked Uram, a létet!

Köszönöm Uram, hogy nem vagyok vak,
hogy láthatlak, Te Napnál világosabb, teremtményeid millió tükrében
- s fájó szívvel sejthetlek az éjben… -
hogy reád mereszthetem bámuló szemem, köszönöm Istenem!

Hogy láthatom fönséged a csillagvilágban,
bátran nézhetem végtelenségedet, míg tekintetem elrévedez
a tenger parttalan s az ég vég nélküli csodás távlatában.

Amikor jártam vadvirágos réten, Uram, Te integettél nékem,
ha bókoltak a füvek, virágok, bokorlevelek…

Uram, én látok! Köszönöm a szememet.

E szemet, mely lát színeket,
virányt, szivárványt, a zöld ezer árnyalatát,
mit Tőled kapott az erdő, a mező a csalit

- láthatom a testvér-szemek sokszínű titkait –

az alkonyat s a hajnal csodás színpompáját…

Biztosan látom a színek változását,

Melyek fennhangon áldják és kiáltják
a Te változatlan gazdagságodat!

Köszönöm a szemet, mely tévedés nélkül minden színt befogad.

Köszönöm Uram, hogy hallom a hangokat,

A szúnyogdöngést, a zúgó zivatart,
a madárdalt s az orgona hangjait,
mely megtanít szállni. Szállni Tefeléd!

Hallom a gyerekkacajt, az anyasóhajt
s azt a hallhatatlan zenét, mely a szív húrjain ered…

Köszönöm a fület Neked, mellyel ki hallgatózni engeded
a Te –fül nem hallott- hangjaid’.

Amit szem és fül föl nem foghatott,
orrom megérzi – az illatot:

a liliomot, a balzsamot, a fenyves mámorító szagát
a tömjén Hozzád lengő, hódító illatát,
mely mind eszembe hozza az égi Hazát,
hol enyém lesz a legjózanabb mámor,
hol a Tiszta Szépség illatától roskadoznak az Öreg Hegyek…

Köszönöm Uram, hogy szagolnom lehet.

Köszönöm a nyelvet, mely dicséretet zenghet,

Mely dadoghat Rólad, Kimondhatatlan!

Köszönöm a lábat, mely járhat templomodban,
hol meghúzódsz a Szent Színek alatt…

S a falat nem látott gyönyörű dómban, a nagy Természetben
hol egész Valód ott van, hol minden nyomodat mindenben
már annyiszor megleltem, Te mindenütt jelenvaló, Utólérhetettlen!

Köszönöm Istenem a kezet, az ujjakat,

melyekkel írnom, fognom, dolgoznom lehet
- és letörölhetem a könnyeket, miket testvéreim ejtenek. –

Köszönöm a szívet, mellyel szerethetlek s szeretetek,
mely éjjel-nappal Neked dobban – hol vadul, hol elhalóan. –

Te indítottad el – Élet Ura – e csodás óra csak Érted üthet!

Köszönöm Uram. Köszönök mindent!

Köszönöm a vért, mely erembe lüktet…