Panaszfal

   Ma pontban 12 órakor, nálunk járt a rossztündér! Ezt azzal tudom igazolni, hogy varázsütésre elment az áram az egész lakásban. Jó tündér nem tesz ilyet! Előkerestem a zseblámpámat. Most az egyszer könnyű dolgom volt, mert tudtam, hol van a vélhető feltalálási helye, ugyan is a számítógépem árnyékos felén elhelyezkedő lyukacskákba színes, vezetékben végződő ceruzacsonkokat kell néha bedugdosni, és e ténykedésemet meleg, - 4db, aranyáron vásárolt góliátelemmel gerjesztett, barátságos fényével szokta volt segíteni. Az ilyen hasznos, vagy legalább is hasznosnak vélt tárgyak, a jobboldalamon végighúzódó, -az évek során a rárakódott terhektől közepén megroggyant- polcon laktak.

   Tapasztalt, villamossághoz értő, amatőr szakember vagyok. Ezt a tapasztalatot akkor szereztem, amikor a falra U szöggel odaerősített vezetéket egy parányi csavarhúzóval próbáltam eltávolítani. A szerszám éle, egy makacs rögzítés eltávolítása közben, átszakította a vezeték burkolatát. Kis füst és villámlás, és egy keskeny lyuk a csavarhúzó fémszárában jelezte, nem szabad alábecsülni a lakásunkban békességesen folyó áramot. Ha egyszer mérges lesz… Mikor az ijedelemtől magamhoz tértem, az ég felé emelt szemeimmel köszöntem meg az Úrnak, hogy nem jött még el az időm vége itt a földön. A csavarhúzó szigeteltfogantyús vége – mint a filmekben a golyóálló mellény a főhős életét – megóvta az én életemet is. Azóta csak a villanykapcsolók kettes számrendszerben meghatározott kezelését (0=ki, 1=be) használom.

   Így azonnal a biztosítékokat tartó dobozkához siettem. Rögtön láttam, hogy a fi relé csapódott le. A nem beavatottak most felkapják a fejüket, mi a fene az? Nos én is csak annyit tudok róla, hogy két évvel ezelőtt költözött be hozzánk, a cirkófűtés beépítésével egyidőben. Akkor azt a fölvilágosítást kaptam, hogy ez a csodabogár úgy vigyáz a villamos áram szakszerű működésére, mint Rigolettó Gilda nevű lányára. Hát mint tudjuk, az nem sikerült a főhősnek, nem úgy a mi kis fifinknek. Ha csak egy hideg leheletet érzett közeledni a vezetékhez, azonnal lehasalt kis kalitkájában, evvel azonnal lekapcsolva az áramot, sötétbe borította az egész lakást. Eddig, ha megsimogattam, és szép szóval kértem, foglalja el megszokott pozícióját, mindig szót fogadott. Most nem!

   Úgy látszott, ez komoly dolog lesz. Elkezdtem a bűnös után kutatni! Mi működött a baleset pillanatában? A gyanú mindjárt N.N. nevű, aggkorú tárgyra, a lányomtól örökölt olajsütőre esett. Rossz, elhanyagolt barnás külseje, olajfoltos kalapja, rossz lehelete, igazolni látszott a gyanút, miszerint ő a tettes! Miután előzetes őrizetbe vétele után, kihúztuk a konnektorból a vezetékét, a vád igazolására újból fölnyomtam a fifit, de katt! Máris elfoglalta eredeti sztrájkhelyzetét. Mit volt mit tenni, az olajsütőt fel kellett menteni a vád alól. Hát igen! A tárgyakat is megilleti az ártatlanság vélelme! Milyen jó, hogy nem mondtam ki a nevét! Így sikerült elkerülnöm a kisebbségi ombucmannal való közelebbi ismeretséget.

   Hát teljes csőd, csatavesztés, hívni kell egy villanyszerelőt! Az előrehaladott tudomány sikere, hogy ebben a nehéz, áram nélkül maradt helyzetben is föl tudtam venni mobiltelefonommal a kapcsolatot a külvilággal. 1 óra volt, amikor sikerült fölvenni az összeköttetést egy mentőegység vezetőjével. Mivel minden beosztottja mentési munkán volt, a felmentősereg érkezését csak 5 órára tudta megígérni. Hát mit lehet addig is csinálni? Két lehetőség jutott az eszembe, de az egyikről hamar lemondtam, -ha fiatalabb lennék 10 évvel, ábrándoztam magamban- aztán gyorsan a második megoldás mellett döntöttem, fűtés hiánya miatt egyre hidegebbé váló szobában, meleg takaróba bebugyolálva magunkat, megpróbáltunk elszenderedni egy kicsit.

   Ötóra után pár perccel meg is érkezett a villanyszerelő. Minden vezetéket kihúzkodott és visszatolt. Kis fejlámpájával, pufók képével olyan aranyos volt, mint Vidor a 7 törpe közül. A lehetőségek számának csökkenésével már-már föladtuk a reményt, hogy megtaláljuk a hibát. Ekkor érkeztünk meg az utolsó konnektorhoz, amit még nem vizsgáltunk meg. Ez a hűtő mögött volt. Elszántan indultunk a végső harcba: szétszedtem a beépített négyfiókos szekrénykét, leszedtük a csetreszeket a hűtő tetejéről, eltoltuk a hűtőt a helyéről, és és ... megvolt a hiba! Ehhez a konnektorhoz kapcsolódó, elosztó volt a hibás, aki a tűzhely mellett volt szolgálatban, mint áramtovábbosztó, és mint kiderült fő étekkostoló is, mert a kis huncut a főzésnél kirottyanó elemeket sorra kóstolgatta, és mostanra annyira teleette magát, hogy elromlott a gyomra, és zárlatot kapott. 6-ra mindenütt volt villany, a zsebünkbe 8 „ronggyal” kevesebb, (hja, a kovácsmester szindróma: aki 1 Ft kért a kalapácsütésért, és 99-et azért, mert tudta, hogy hová kell!), de vígan zakatolt a hűtő, megindult a fűtés, az élet mehet tovább!