|
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nem attól válik az ember bölccsé,hogy szenved,hanem attól,hogy végiggondolja,mitől szenved,majd meg is érti az okát./
/Keleti mondás/ |
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
|
Az igazgyöngyöket soha nem a paradicsomi állapotban,felhőtlen boldogságban lehet kiizzandi,hanem valaminek a hiányában.A lehetetlen,a beteljesületlen dolgok iránti vágyakozásban...........
Guillaume. |
A várakozás az nagyon rossz.Várni a telefonra, várni arra hogy megszólal a csengő,és mikor ajót nyitunk ott van az akit nagyon várunk.Csak már más a stilusa,mint mikor utoljára láttuk.Ha megszólal a hang ismerős.Megerőltetem a szemeim és akkor látom a sötét folyosón,hogy ő az akit nagyon várunk.Mikor láttuk utoljára?Hónapok teltek el azóta.Sok.
Volt idő,mikor a nyarakat nálunk töltötte.Sokat.Napközi helyett.
Atzóta felnőtt,sok dolga van.Nem ér rá.
Sajnos én menni nem tudok,még akkor sem ha a köztünk lévő távolságot 10 perc alatt meg lehet tenni.
Hívom telefonon,"majd megyek"mondja.
Más is van így?ugye nagyon rosszul esik?
Nyugdíjas nagyi. |
Mindenik embernek lelkében
dal van
És saját lekét hallja minden
dalban
És akinek szép a lelkében az
ének
Az hallja mások énekét is
szépnek
Babits M. |
Rohanok,mint egy örűlt.De ami elől rohanok bennem van,és velem jön.Mit tegyek? |
Szép álmokat gyermekem!
| 2008-06-10 07:45:02, Kedd |
| |
| |
Szép álmokat gyermekem!
Aludj kedves kicsi fiam
apa közben verset ír,
hallod a csönd, a sötét is álmos már
megmozdulni is alig bír.
Vánszorog csak húzza lábát
lassan cammog hazafelé,
hogy aztán a gondos reggel
teát és pirítóst tegyen elé.
Minden éjjel eljön hozzád
beborít minden szegletet
álmot csempész a szemedbe,
mire azt mondod másnap: Vajon hova lett?
Újra meg újra visszahozza
a kismackót, a labdát, a vasutat,
ha nem is kéred, jó anyaként
sok szép mesét megmutat.
Aludj csak kicsi szentem
jó fogni csöpp kis kezedet,
nézni, ahogy a szempillád
paplanként takarja be csillogó szemedet.
Álmodd meg a világodat
tündérek segítsenek utadon,
óriások vegyenek vállukra
repülj velük bátran, szabadon.
Én míg tudok veled leszek
vigyázok nappal is az álmodra,
Csak most aludj kicsi szentem
Számolok majd: háromra!
Súgok valamit, mit nékem is mondott
tán apám, míg gyermekfejjel aludtam
egy gyönyörű szó, mi itt a számon:
Szeretlek! Szép álmokat kicsi fiam!
Ha majd egyszer el kell mennem
Az égre nézve keress majd egy szemüveges csillagot
Az a csillag vigyáz majd rád
Ha már én nem tudok!
Szabó Balázs |
|
| |
| |
|
" És jaj e világnak
a botránykozások miatt,
mert szükség,
hogy legyenek botránykozások,
de jaj az embernek,
aki által
a botránykozás lészen"
/ Máté evangéliuma/ |
"Sok van, ami csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb." "Szophoklész:Antigoné" |
Őszi varázslat
Még madarakat lát
a házak szeme,
s a méhek mérge
édesen dagad.
Hajad lombja lesz
az este-
engedj be,engedj
lombodba.
Az ősz fövenyére
hull a szeder,
az érett s gazdag
fekete.
A harmat könnye
is elsárgul tőle,
ha már nem lesz
senkije.
Szűcs István.
|
Tolsztoj imádsága.
Uram olyan vagyok,mint egy kavics,
Add,hogy olyan legyek,mint egy kalács. |
Esti teázás.
Az ódonszerű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek,
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy,néma nőnek
ki folyton vékonyul,mint a hold
mert arra gondol,ami volt.
A hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol aki volt,
míg zöld,nagyárnyú lámpa mellett
magányosan,csendben teázik.
S akkor jövök.Halk nesze sincs
saruimnak,amikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs
borzadva néznek rám a képek.
Én is teázom,kedvesem......
mondom lágyan és kedvesem.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő,mennyei glóriámat.
Dsida Jenő. |
|
Ahogy a vízesés, úgy csobog az élet.
Egyszer talán én is nyugodt tóba érek.
Nézem, ahogy zuhog sziklák közt keményen:
Ahogy a vízesés, úgy csobog az élet.
Egyszer talán én is nyugodt tóba érek.
Nézem, ahogy zuhog sziklák közt keményen:
Igy kell élnem a sok akadály közt, érzem!
Életem szikláit tudom, le kell győznöm,
Erősnek kell lennem ahhoz, hogy eljöjjön
Az a boldog nap, és az a boldog óra,
Mikor elérek a tiszta vízű tóba.
Pusz
Gyöngyi
|
|
Valaki momdja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta ne bánts mást
Valaki látta,hogy bántottalak már
Valaki látta,hogy bántottál
Valaki mondja meg,miért vagyunk itt
Anyám azt mondta,boldog légy
De anyám azt nem mmondta,hogy miért nem e Földön.
Anyám nem mondta mondd miért.
Presser. |
Várnai Zseni
Mi legyek még?
Míg kicsinyek voltak a gyermekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelig,
ha betegek voltak, s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott.
S mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett az arcuk, almagömbölyű,
attól lettem én akkora gyönyörű.
Kalács is voltam, meg vajaskenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent, amit álmodom,
később az egyszeregyet számoltam,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vigyáznom, -ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!
Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségben, künt,
de aki volt, örökre tovatünt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nekik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.
Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek,
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nekik estelen:
-Aludjatok el itt a keblemen.
Civilke |
Nyár.
Aranyos lapály,gólyahír
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír.
Jön a darázs,jön megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
a méeges rózsa meghajol
törös,de karcsú még a nyár.
Ám egyre több a lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bobiskol,zizzen a kalász.
Vigar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél-
csattan a menny és megvillan
kék,tünde fénnyel fönn a tél.
József Attila.
|
Kutyatörténet
Elmesélnék egy kis kutyatörténetet. Két évvel ezelőtt 89 éves korában elhunyt nevelőanyám, majdnem az egész nyarat a balatoni vityillónkban töltötte. Volt egy állandó látogatója, Lujzi a keverék daxli. 3 házzal odébb lakott. Gazdája modern elveket vallott, nem óhajtotta az eb szabadságjogait korlátozni. Ezért aztán Lujzi egész Zamárdit bejárta, még a tőlünk kb. 1 km távolban levő pályaudvar környékén is föllelhető volt. Este aztán vacsoraidőben mindig hazatért.
Második otthonának azonban a vityillót tekintette. Mindenféle kerítéslyukakon, sövényfalakon keresztülmászva, reggel 6 órakor már ott volt a verandánkon, anyám ajtaja előtt, és diszkréten, de megállás nélkül ugatott, jelezve, hogy megjött. Az ugatásra álmos szemmel ébredő anyám, -korán kelő típus volt- ilyenkor kinyitotta az ajtót, és gyorsan visszabújt az ágyába. A kutya élénk farkcsóválással követte, megállt az ágya szélénél, és semmi mást nem csinált, csak hálásan nézett rá, és ha elérte véletlenül a kezét, nyelvével elhalmozta puszival, lábával átölelte, és körmeivel a száraz bőrön akaratlanul is karcolásokat okozott. Igenem viszont nem volt korán kelő, és rendkívül zavarta a korai ugatás. Nem is alakult ki köztük igazi barátság. Engem viszont majdnem úgy szeretett, mint az anyámat. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy tőlem kapta mindig a falatkákat: szalonna- és sajthéjat, töpörtyűmorzsát, csontot. Ezek elfogyasztása után hálásan átölelte a lábamat, és örömtáncot lejtett. Ekkor szakadt el az újonnan vásárolt tréningruhám nadrágja is.
A kertünket, mint sajátját őrizte, minden arra járót megugatott, egyszer az egyik vendégünket egy kicsit meg is "kóstolta".
Ha sétára indultunk az Igenemmel, velünk tartott, mintha mi lennénk a gazdája.
Amikor az autóval megérkeztünk Pestről, rendszerint ott várt minket, és amikor kiszálltunk, örömében azt se tudta mit tegyen, vidám csaholás közben, örült tempóba futkározott a kertben körbe-körbe. Amikor elmentünk, oda ült a kerítés szélére és szomorú kutyaszemekkel nézett ránk.
A kutya "vér" szerinti gazdájának családi okok miatt Pestre kellett költöznie, így a kutyát már két év óta nem láttam. A múlt héten leutaztunk a vityillóhoz, hogy kihasználva a jó időt, egy kicsit farmerkedjünk. A ház szomszédunk felé eső oldalán, gonosz kúszónövények karvastagságú gyökerei ostromolták a falat, egy-kettőnek sajnos sikerült is bevenni azt. Létrán átmászva a szomszédba, egy fűrész társaságában fölvettem a harcot ellenük. Neszt hallottam magam mögül, hátrafordultam, és kit láttam ott, régi barátunkat. -Lujzi!- Szólítottam meg őt. A kutya egy pillanatig "szótlanul" nézett rám, majd őrült ugatásba kezdett örömében, körülugrált, minden áron meg akarta nyalni a kezeimet, és a farkát olyan sebesen mozgatta, hogy féltem, hogy mint egy helikopter a magasba emelkedik. Majd öröme hirtelen alábbhagyott, hátra-hátra nézve, egyet-egyet vakkantva, minta hívna elindult a kerítés felé. (már meg van javítva, kutya nem tud se be, se kimászni) Látni akarta a "gazdasszonyt" is! Ránéztem, és csöndben odaszóltam neki: Ne várd a gazdasszonyt! Elment, elment örökre. És ő, mintha ember lenne, megértette. Megfordult, és szinte "lábujjhegyen" visszaindult a hivatalos gazdájához.
Hát nem csodálatos teremtménye Istennek a kutya?
Civilke |
Beszélő kütyük nagyszülőknek.
A korral jár,hogy romlik az ember látása,nem olyan fürge a mozgása.Az idő múlásával a memória sem a régi már.Szerencsére mérnökök felfigyeltek erre a problémára, és számos eszközt terveztek az ezüstgererációnak.Az idősebbek sokat panaszkodnak,hogy bonyolult a mobiltelefonok menürendszere. Ezért dobott a piacra a cég olyan mobilt,melyet kimondottan nyugdíjasoknak,vagy egyszerűség kedvelőknek tervezett.A hagyományosnál nagyobb gombokkal és kijelzővel ellátott készülékek üzenetírásra és ébreszteésre is alkalmasak.Karra szerelhető segélyhívó rerndszert kínál a cég,a sütést-főzést kedvelő nagyszülők hasznára válhat például a beszélőm mérleg.Ugyanezen az elven a fürdőszobaki mérlegek is müködnek.A beszélő készülékek sorát olyan vércukorszintmérő,vérnyomásmérő is gazdagítja, mely hangosa közli az eredményt.A gyógyszerszedés nyűgén is segít az elektronkia.Ha fontos az időpont egy csipogó gyógyszeradagoló jelez,melyet előre be lehet programozni.
És még panaszkodunk, hogy az öregekkel nem törödnek?Csak egy a baj,hogy pénztadó automatát nem mellékelnek hozzá.
Ez egy ujságcikk,nem vicc.
/Ismeretlen/ |
Civilke írásait és képeit nézegetve egy dolog jut eszembe,az hogy ő nagyon jó ember lehet.A képei szépek,az írásai olyanok,hogy szinte magam előtt látom azt amit ír.Bátorít,vigasztal, erőt ad,jó kedvre derít.Kívánom,hogy sokáig maradjon ilyen.
/Ismeretlen/ |
ÖREGANYÁM KÖRTEFÁJA
A mesékből már jól ismert ez a mondás: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!” Kis írásomban ezért nevezem így 3 éve eltávozott nevelő-édesanyámat, hogy igazoljam, nem minden alapot nélkülöz ez az idézet.
Amíg élt, mindene volt a balatoni vityillónkhoz tartozó kertecske. Valóságos botanikus kertet varázsolt belőle. A kerítést övező sövény mögött másfél méter magasba is nyújtózkodó sárga mimóza- és ligetszépe-erdő ölelte körül kedvenc találmányát, a szabadtéri mosogatót. A viaszosvászonnal borított hokedli mellett, egy kerti vízcsap állt őrséget, és adta a hideg öblítővizet a mosogató edénybe. A melegvizet a házikó villanybojlere biztosította. A kert közepe táján egy fejlődésben visszamaradt diófa -minden unokája születésekor ültetett egy diófát, szám szerint hármat- árnyékában volt a „zöldszalon”. Itt két öntöttvas lábakon pihenő hosszú pad, és egy napernyő fogadására is alkalmas asztal várta az ebédre érkező vendégeket. Az L-alakú ház ölében volt egy hibiszkusz-sövénnyel körülvett „reggeliző”. A mezsgyehatáron levő nagy fa szolgáltatta az árnyékot a házilag összebarkácsolt, fa-nyugágyakon pihenni vágyóknak, és a törzsére erősített -házikóval is ellátott- madáretetővel lakhelyet a madaraknak. Még egy borostyánnal befutott fartörzs-maradványhoz és a diófa törzsérhez erősítet kötél-hintaágy volt említésre méltó tartozéka a pihenőeszközöknek.
A haszonnövények is helyet kaptak a kertben. A fennmaradó kis területre egész nyáron termő paradicsomot, néhány tő zöldborsót, hagymát ültetett. Próbálkozott eperrel is, kevés sikerrel. Hol olyan kicsi termett, mint a kisujjam körme, hol a meztelen csigák pusztították el a párdekányi termést. Csak hát a gyümölcsfák, azok a gyümölcsfák! Ezek telepítése soha sem sikerült. Hoztunk szilva-, megy-, ringló csemetefákat. Én ástam nekik a gödröt, szakszerűen, ahogy a tankönyvekben elő van írva. Locsoltuk rendesen őket, mégis 2-3 év múlva mind kipusztult. Valószínűleg a bió-termesztés volt az oka; semmiféle permetezést nem kaptak, és így a kártevők áldozatául estek.
Azért volt kivétel is, egy sárgabarack fa, amelyik talán 6 évet is kibírt, termett is vagy 4-5 db. kis barackot, ami aztán igazságosan szét lett osztva a szűkebb családi körben. Később ez is valami féreg áldozata lett, a törzse kifehéredett, majd kiszáradt, -ki kellett vágni.
Anyám halála után aztán elérte a modernizáció szele a vityillót is, korszerűsítve lett. A mosogató be lett telepítve a kibővített konyhába, eltűntek az ültetvények, a kullancstanya sárga ligetszépe és mimóza „erdő” is a múlté lett. A felszabaduló terület be lett vetve –na ne ijedjetek meg, nem sóval, hanem- fűmaggal.
Volt a kerítéssövény mellett egy kis körtefa, ezt meghagytuk öreganyám emlékére. Ha jól emlékszem, ez nem is csemeteként lett ültetve, hanem egy virágzó ág lett leszúrva a földbe, és csodák-csodája megeredt. Anyám halálát követő nyáron aztán csoda történt. Ez a kis nyiszlett fa termőre fordult, és 16 db öklömnyi nagyságú zamatos körtét termett. Úgy kellett az ágait alátámasztani, hogy le ne törjenek. Tavaly 12 darabot termett. Jóanyám így hálálta meg, hogy emlékét megőrizendő meghagytuk ezt a kis körtefát. Jelképesen evvel üzente: Szerencsétek van, hogy öreganyámnak szólítottatok.
Az idén a szeles időjárás és a többszöri jégeső következtében, csak 9 db. maradt meg. Mert hát üzenni azt tud a túlvilágról Jóanyám. A kerti mikro-időjárás alakulásában azonban sajnos neki sincs beleszólása.
Civilke |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
