Új bejegyzés Frissítés

2010.09.13. 15:11 reiszen

Köszönjük szépen.

2010.09.12. 21:28 Nyugdíjas

2010.09.12. 17:50 reiszen

Valami történt a lappal,nem tudok képet feltenni.Ha valaki meg tudja csinálni?vagy pillanatnyilag nem jó?

2010.09.06. 19:55 Roz

/szerző ismeretlen/   Nézz fel az esti égre.... "Nézz fel az esti égre, ha a nehéz napnak vége És rád mosolyog egy Csillag, örül neked, hogy itt vagy! Szíved ajtaján dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden, amit szeretsz! Minden egyes napunk csak egyszeri csoda, használd ki minden percét, mert többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést!"

2010.09.05. 20:00 polgarka

Nincs időd! Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni, A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezerszínű szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd!   Szoktál-e néha simogatni, Sajgó sebekre enyhet adni, A hulló könnyeket letörülni, Más boldogságán is örülni, Meghallgatni, akiknek ajka Bánatra nyílik és panaszra, Vigasztalni a szenvedőt? Nem, neked erre nincs időd!   S ha est borul a késő mára, Készülni kell a számadásra, Mérlegre tenni egész életed, Tettél-e jót, láttál-e szépeket, És nincs más vágyad csupán ennyi: Nem rohanni, csak ember lenni, Hiszen már látod a temetőt! De most már késő! ... Nincs időd!

2010.09.05. 15:26 reiszen

Kedves roz,ez csak a tiéd

2010.08.26. 16:27 mama

A fák,a virágok,a fű csendben nőnek. Nézzetek csak a Csillagokra, a Holdra, a Napra -milyen hangtalanul  járják az útjukat" /Kalkuttai Teréz anya/

2010.08.26. 16:22 mama

2010.08.24. 16:24 reiszen

Turmezei Erzsébet: Hiába vár.. Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott aki eddig hazavárt. Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh hogy várt mindig milyen nehezen szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak elébe léptem Úgy felragyogott az a kedves két szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült melettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután egyszer Ő is útrakelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni. Kicsiny szobánk most csendesen fogad De csendje is tud drága titkokat Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám! Hazavár most is az Édesanyám

2010.08.23. 04:31 Roz

Egy szép történet:: Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle,hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,mely szomorú napokon vigasztalja,a nehéz helyzetekben bátorítja,a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK.

2010.08.22. 12:06 reiszen

2010.08.22. 12:01 reiszen

Kedves roz! Nagyon szép helyen jártál,ez a fátyolvízesés  Szilvásváradon,sajnos nem én csináltam,még nem jártam arra.

2010.08.18. 08:02 Roz

Kedves nyugdíjasok!  Nem tudtam tegnap csak képet feltenni, a szöveget  nem fogadta el az oldal. Most egy másik böngészővel már minden rendben van. A képeket a múlt héten a Fogarasi-havasokban készítettem. Nem hittem, hogy  eljutok odáig.

2010.08.17. 04:14 Nyugdíjas

2010.08.17. 04:11 Nyugdíjas

2010.08.15. 10:44 mama

Kedves nyugdíjas társaim,akik itt megfordultok,sajnos megint nem jó a gépem,ha tudok jövök és továbbra is írok .Tartsátok életben a blogot.

2010.08.15. 10:16 mama

Az Úr nem szűnik meg tanítni, Azért kell sok harcot vívni Idősen is, míg csendesen A szív az Úrban megpihen, S kész vagy az Ő kezéből venni:   Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi! Bocsánat ez lemaradt,kedves nyugdíjas társaim.

2010.08.15. 10:09 mama
Sík Sándor: A legnagyobb művészet   A legnagyobb művészet tudod mi?   Derűs szívvel megöregedni… Pihenni ott, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményvesztett, Csendben elviselni a keresztet! Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit.   Kezedet betenni öledbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segíteni tudtál régen, Bevallani nyugodtan, szépen, Hogy erre most már nincs erőd, Nem vagy olyan, mint azelőtt S járni emellett vidáman, Istentől rádszabott igában!   De ezt a békét honnan vesszük? Onnan — ha azt erősen hisszük, Hogy a teher, mit vinni kell, Az égi honra készít el. Ez csak a végső simítás A régi szíven, semmi más! Ez old fel minden köteléket, Ha a világ még fogna téged   Az Úr nem szűnik meg tanítni, Azért kell sok harcot vívni 2010.08.14. 15:28 reiszen http://www.youtube.com/watch?v=V7jLFH_Te8Q   Legyen szép napotok!   2010.08.13. 15:08 mama  Pierrot - Ha sírni látod a bohócot... /részlet Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír, ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed: legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted! Feszít néha belülről egy fájdalombuborék, és nehezen múlik el, ha nekem egyedül kell elűznöm, hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék, és komolyan is veszem: látod ezért könnyezem. Lehet, néha értelmetlenül sírok, de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem, de megfagy a könnycsepp a tenyeremben ha érzi, hogy Ő is tehetetlen... Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír, ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed: legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted   Oldal tetejére