|
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Uram ! Vigyázz reám,
hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat,
amellyel azt képzelem,
hogy nekem minden témához,
mindig mondanom kell valamit. "
"Tölts be úgy a te szereteteddel,
hogy vénségemben is
szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Tudom, hogy nem vagyok szent,
de azt is tudom,
hogy az öregember örökös zsörtölődése
az ördög munkájának a csúcsteljesítménye."
"Taníts meg arra,
hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.
Ezek évről évre növekednek
és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra,
hogy mindig ezekről beszéljek."
"Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel,
amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra,
hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen
fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát
és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot,
hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról." |
Egy
Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.
Kettő
Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.
Három
Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.
Négy
Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.
Öt
Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.
Hat
Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.
Hét
Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.
Nyolc
Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.
Kilenc
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.
Tíz
Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.
Tizenegy
Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül, vagy az első benyomásból.
Tizenkettő
Tanulj mások hibájából.
Tizenhárom
Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza:
miért akarod ezt tudni?
Tizennégy
Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.
Tizenöt
Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és
mindenhol a szíved közelében legyen.
Tizenhat
Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot
Tizenhét
Jusson eszedbe a TTF. T isztelet magad iránt, T isztelet mások iránt, és F elelősség a saját tettedért.
Tizennyolc
Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.
Tizenkilenc
Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.
Húsz
Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá. |
"Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekünk kell értelmet adni az életnek." (Palotai Boris) |
Márai Sándor:
A barátságról (Füves-könyv)
Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább. |
A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel. |
|
Carl Gustav Jung |
|
Állj meg vándor a falu szélén,
Az út elágazásnál,a keresztnél.
Mondj egy imát,pihenj meg.
Nézd a templom tornyát,
Hallgasd meg harangját.
Most keresztútnál állsz.
Ne néz jobbra és balra.
Egyenesen menj tovább,
Ott jó emberek is élnek.
Szállást is kapsz talán,
Ennivalót és lelki békét.
Hitet,szeretetet
Utravaló eleséget.
Még egyszer állj meg.
Mondj még el egy imát.
utad még nem ért véget
Menned kell még tovább.
Papilaky Yankó. |
A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám
Ez itt az hazám.
A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám
Ez itt az hazám.
Széles föld,magas ég,
Mérföldes csizma nem elég,
De egy csepp föld vár mindig rám.
Ez itt az én hazám.
A múltban bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt száz kudarc után
Te nyújtottad,ó,hazám.
Máté Péter.
MátéPéter. |
Arany János: Civilizáció
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.
1877 körül |
Bár maradtanm volna benne végig,
De az embert vágyai vezérlik,
Vágyaimnak solyomszárnya támadt
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülői kebelben,
hogy bucsúmnak csókját ráleheltem,
s kínai lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh,ha akkor látok a volágba
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép remények hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll.
Csak midön a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak,minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot
Bolygó lábam száz tövisbe hágott.
Szép hazámba ismerősök mennek,
Jó anyámnak tőlük mit üzenjek?
Szóljatok be földiek,ha lészen
Utazástok háza közelébe.
Mondjátok,hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse----------?
Ah,ha tudná mily nyomorban élek,
Megrepedne szíve a szegénynek.
l843.ápr.
Ez a gyönyörű Petőfi vers aktuális nagyon.Meg is van zenésítve,énekeltük még az iskolai énekórákon.Régen volt,tán igaz sem volt?.....
|
Kis lak áll a nagy Duna mentében,
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája
Valahányszor godolok reája.
Petőfi Sándor. |
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
lelkem édes gondolatja
Fönt,a felleg-honba jár.
Nem tudom,de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével,napsugárral
A tavasz,ha megjelen..... |
"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.
S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."
Márai Sándor |
Mehetsz bárhová,
tehetsz bármit.
A bőrödből kibújni nem tudsz.
És hosszú gyötrödés,kínlódás után
rádöbbesz,hogy nem is akarsz.
Éled az életed,
ha kicsit kinyíltál
hát rosszul tetted.
Élj aszerint,ahogy eddig,
hiszen neked az a jó.
Ne hátrálj meg,mert már azt nem lehet.
A vissza út elfogyott,
nem is volt,nem is lesz.
A jelen van,a jövőd kétséges
de pillanat van,és jön
és ez ellen tenni nem lehet. |
Tél felé.
Már a tücsök sem hegedűl
A békák kórusa sem zengi
A nyár üdítő dallamát
Csak a bagoly huhog bele
Az éj sötétjébe.
Már a levelek ropognak
A talpam alatt,ha
Rálépek úton,útfélen
S elporladnak a végtelenbe
Észrevétlen.
Már a fecskék sem kottázák
A póznák feszes drótján
A nyár dallamát
A rét sem illatos a méhek
Szorgos rajától.
Már fekete az éj,
Mert jönnek a varjak
Lekárogni minket,
Föntröl,le
Feketén. |
Szia Roz!
Kérdezhetjük,hol vagy ember?aszerintem igen.Egymás ellen fellázítva,gyülölve,gyilkolva ,éhezve élnek sokan.
Ember hol vagy?
Sok szerencsét az új gépedhez.
Nagyimami |
..........S halandó gyarlóságai között
Csupán maga az ember halhatatlan.
Kérhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül:
s önmagával vívott küzdelemben
csal jósága szolgálhat menedékül.
/Garai Gábor/ |
Levél karácsony után.
Elmúltak az ünnepek, a nagy fellángolások,családi találkozások,a szeretet ünnepe.Ezekben a napokban mindenki igyekezett örömet szerezni másoknak.A szülőknek,gyerekeknek,unokáknak.Minden percét úgy kihasználni,hogy értékes legyen.Azokkal,akikkel ritkán találkozunk a távolság miatt pedig beszélgetni-beszélgetni.Mindent tudni akarunk róluk.Fogni a kezüket és beszélgetni.Ez többet ér az ételnél,a csillogásnál,ajándékoknál.
Az öreg,beteg hozzátartozónknak pedig úgy fogni a kezét,és beszélgetni hogy talán a következő karácsonyon ezt már nem tudjuk megtenni.Nem az óránkat nézni,hanem rászánni egy kis időt,és a hála a szemeikben nem fog elmaradni.
Ezekre a boldog percekre nagyon sokan vártunk.Ilyenkor megpróbáljuk elfelejteni a szürke hétköznapok rohanását,a létért való küzdelmet.
De nagyon jó lenne,ha ezek a dolgok nemcsak egy évben egyszer történnének meg,hanem legalább hónaponként egyszer lenne egy-egy ilyen napunk.
Ezt kívánom mindenkinek szeretettel:nagyimami |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| |