|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Könnyű dolog jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. Ilyenkor szinte nyakadnál fogva visznek a mennybe. De ha olyan idők járnak, amikor nincs, aki jó tanáccsal szolgálna, nincs, aki jó példával járna elöl, amikor azt látjátok, hogy az erényt büntetik, a bűnt pedig jutalmazzák, ha akkor álljátok a sarat és megmaradtok Isten mellett, akkor ezt elhihetitek nekem: ha csak félig vagytok is igazak, Isten előtt akkor is egészen igaznak fogtok számítani. - Morus Tamás
|
"Vannak piros betűs napok az életünkben,
amikor olyan emberekkel találkozunk,
akik megborzongatnak bennünket,
akárcsak egy találó vers;
olyan emberekkel,
kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel,
és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...
Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük,
és többé sohasem keresztezik útjaink egymást;
de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,
és mi úgy érezzük e gyógyító érintést,
mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..."
(?)
|
|
W. Shakespeare
54 szonett.
Óh, mennyire megszépíti a szépet
Az édes dísz, hogy nemes, igazi!
A rózsa szép, de szebb, még szebb az édes
Illattól, amely körüllebegi.
A vadrózsa épp oly mély tűzben izzik,
Mint a fajrózsák parfümös zománca,
S nyáron, ha a bimbók álarca nyílik,
Épp oly tüskés épp oly kacér a tánca.
De mert kincse csak tűnő tarkaság,
Csak él, s hervad, nem nézi senki sem,
S magába hal. Más az édes virág:
Édes párlatba hal át édesen:
--S így illatozik majd, gyönyörű gyermek,
--Ha elhervadsz, dalomban hű szerelmed.
Szeretettel:mama
|
|
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/
|
 croducreplacing
|
László Margit: A sziget
Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.
Míg van egy békés sziget a sodró
áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapra várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le szívedet.
Míg szólnak tehozzád, és megfogják
a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved,
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!
Míg hívnak, és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged,
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még te is fogadd a kopogót!
Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak
Önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt
Élni.
|
Juszti néni fél almája
Az asztalra tettem a nagy tál frissen mosott almát.
- Csak ezzel tudlak megkínálni Juszti néni. Szereted? Én nagyon!
Kivett egyet, a szélsőt. Óvatosan kettévágta és nekem nyújtotta a felét. Nem értettem, de elvettem a kezéből, hogy ne hozzam zavarba. Furcsán nézhettem rá, mert belepirult.
- Így szoktam meg. - mondta elgondolkodva. - Látod, hogyan beleivódik az emberbe a múlt ! A mozdulatokba ...a lélekbe...
Falún laktunk, mikor az első fiam született. 1600 Ft volt a fizetésünk. Kettőnknek, összesen, akkor már négyünkre, hiszen a mama is velünk volt egy darabig. Lakbér... villany... tüzelő...
A babának a pongyolám maradékából varrtam rugdalódzót. No hiszen! Jól nézett ki vele! Három hónaposan zöld-fekete kockás hálózsákban... Mikor beteg lettem, a kórházba is abban vittem magammal. Nem hagyhattam otthon, hiszen még szopott. Képzeld csak, a férjem biciklin jött minket látogatni: 25 km oda, 25 vissza... tanítás után... de jött.
Aztán mikor hazakerültünk, azt mondta a védőnő: Reszelt almát is kell már adni a kicsinek, nem csak tejet. Én istenem, honnan vegyük ! Nem volt nekünk se almafánk, se almánk... és már december volt...
Azt mondták, a gazdag Soósnak tele a pincéje. Jó ismerősünk volt, két gyerekét is tanította a férjem : egyik hatodikba, másik nyolcadikba járt. Meg aztán többször megállította az utcán is Sándort:
- Jöjjön tanár úr, annyi almánk termett idén, hogy sose fogyunk ki belőle. Hoz egy nagy szatyrot, azt jól megtetőzöm. Az kell, ilyenkor télen. Egészséges. Van nekem elég, maguknak is jut!
Húzódozott a párom, a tanítványai miatt, de most , hogy a védőnő ajánlotta, a zöldségesnél pedig alig volt valami árú ... a gazda meg újra és újra megszólította hazafelé menet, hogy mikor jön már kicsit beszélgetni, ott van az a sok alma is... szívesen kínálja... bizony örültünk, hogy megoldódik a dolog. Kifelé jövet, pinceajtóban rárakta a Soós a mérlegre a szatyrot. 14 Ft-ba számolta kilóját az almának... Hiszen tél volt! Alig tudta a párom kifizetni. Még szerencse, hogy vitt magával pénzt. Így jutott alma a mi fiacskánknak. Fél almát kapott egy evésre. Hámozva, reszelve. A héját megettem, Sándor a csutkát kérte, hogy semmi vitamin kárba ne vesszen.
Csak hogy tudjad: 3 Ft volt akkor egy egész kétkilós kenyér, 40 fillér egy Troli csoki , 8 Ft 80 fillérért Kanizsáig vitt el a busz. Annyiért már érdemes volt biciklire ülni... ha jó volt az idő.
A következő évben már nekünk is jutott, ha több nem, kettőnknek egy alma. Sándor erőltette egyem csak, hiszen a doktor is mondta, mennyire vérszegény vagyok... Dehogy is! Mi mindig mindent megfeleztünk... Annyira belénk ivódott a szegénység, hogy ha három almánk volt, mind a hármat egymás után, felesben ettük meg. Ma is így van... így maradt. Sokszor nevetjük, ha valamelyikünk narancsot bont. Jutna egész, több is ha kell... de mi csak felezgetjük sorban mindegyike
Válasz:
Istenem! Olyan szép történet.
|
 Kellemes nyarat!
|
Moretti Gemma: Másként
Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyelni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában
Moretti Gemma
|
A lélek vaksága
Kapacitás Volt egyszer egy vak lány. Gyűlölte magát a vakságáért. És gyűlölt mindenkit, kivéve szerető barátját. Ő mindig mellette állt, mindenben segítette.
Egy nap azt mondta a lány:
- Ha látni tudnék, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy pár szemét. Mikor levették a kötést, látott. Látta a barátját is.
Ő megkérdezte:
- Most, hogy már látsz, hozzám jössz feleségül?
A lány ránézett és látta, hogy a barátja vak. Már a fiú becsukott szeme is sokkolta. Erre nem számított. Már a gondolattól is irtózott, hogy egy életen keresztül a csukott szemeit nézze.
Egy barátja elment és másnap a lány levelet kapott tőle, amiben ez állt:
- Nagyon vigyázz a szemeidre kedvesem, mert Mielőtt egy tiéid lettek volna, az enyémek voltak.
(ismeretlen szerző) Folyóiratcikk et al
|
Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot.
|
Reviczky Gyula: Jó lelkek
Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.
Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek czégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.
Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománczát féltve őrzik.
A merre járnak, csend van s nyugalom.
A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.
Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem.
|
Vajda János:
Magány
Az emberek beszélnek fájdalomról,
Rakásra hordva sok bút, bánatot,
És mondja mindenki a magáéról,
Hogy már a földön az a legnagyobb.
Hallgatva némán ennyi bút, keservet,
A magamét én el nem mondhatom.
Keresem a magányt, a véghetetlent,
Csak ottan önthetem ki bánatom.
Hol a legsürűbb az erdő, legsötétebb,
S a szél elalszik a falevelen,
Mintha megállna percre idő, élet, -
Leborulok sóhajtva: „istenem,
Hát e világon semmi sem tökélyes!
Nincs alkotásod kifogástalan.
Ha fogyatékos minden, ami véges,
Teljes talán, ami határtalan?
Te, aki ülsz ott arany fellegtrónon,
Teremt, változtat, öl vezényszavad,
Míg lényeid itt hánykolódnak gyarlón,
Elégedett volnál te egymagad?”
És láthatatlan elborul az égbolt.
Valami árny vonul el odafönt.
A mozdulatlan levegő meredt, holt,
Mintha befagyna, dermesztő a csönd.
És mintha megszólamlanék az isten,
És hallanék fohászt, mélyet, nagyot:
„Hozzám hasonló e világon nincsen,
Mindig magamban, egyedül vagyok!
|
Gát István:
Maradj velem
Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.
Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdulni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserépben szenved:
szép szavaira nyisd meg a fülem.
Maradj velem, ha uttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sirját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.
Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkit már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magam alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.
Maradj velem, ha éj sötétűl kinn-benn
és benne elmerűl és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
