|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Tóth Árpád / Vasárnap
Óh, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?
És lesz-e tisztes,ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnorok....
De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
- Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba
|
Torma Judit:
Házi feladat
Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...
Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".
Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kel tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".
Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon".
|
|
A forradalmi és egyedi zsanér rendszer lehetővé teszi, hogy
egy háromkerekű elektromos autót össze lehet hajtani,
mint egy kétkerekű robogót.
|
|
M A L O M
Elnézem: kint a sarki lámpa
a korpás éjszakát szitálja,
amelybe csillagfény vegyül,
s a finom, sárga liszt a járda
kövén kerek kupacba gyűl.
A Hold, az óriás malomkő
villózó őrletet terít
palánkra, fára és bokorra,
sőt asztalomra is beszórja
jeges, iszamlós fényeit.
Mi zúg? Mi hajtja azt a malmot,
ahonnét az a liszt pereg?
Mintha valóban víz ömölnék,
úgy zengenek a levegőég
nagy folyamai, a szelek.
Barátaim, figyeljetek csak,
hogy jár és kattog fent az ég.
Hadd szóljon nyíltan már az ének:
úgy állok itt, minthogyha tényleg
egy nagy malomban állanék.
A mindenség malmában állok,
hogy végtelen időkön át
zúg, zümmög és zenél az őrlés:
teremti-őrli az időt, és
teremti-őrli önmagát.
Itt állunk mind. Sorunkra várunk.
Csillagpor hinti szép fejünk.
Itt állunk sokszoros magányban,
parányok, mígnem mindahányan
lehullunk és megőrletünk.
(Székely János)
|
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok
|
A virágvasárnap elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé.
Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a barkás körmenet és a barkaszentelés szokása.
Nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus szamáron való diadalmas Jeruzsálembe vonulására emlékezik ekkor a kereszténység.
A Szentírás szerint az egyetlen kivételes alkalom, amikor Jézus nagy tömeg előtt elismerte isteni királyságát. Az ünnep elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé.
Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a barkás körmenet és a barkaszentelés szokása.
A barkaszentelés vagy bármilyen frissen hajtott zöldág szentelés szokása a magyar egyházi szertartás fontos része volt virágvasárnapon. Az ágszentelés énekléssel, dramatikus mozdulatokkal történt az ünnepi körmenet során.
A virágvasárnapi barkaszentelés tehát egyházi népszokás, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, a mennydörgés és villámlás elhárítására. Sokfelé élt a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba. A tiltásnak falunként, városonként más magyarázatát adták. Szegeden például azért nem vitték be a barkát a szobába, hogy ne legyen sok légy a nyáron, míg a Tápió mentén azért maradt házon kívül a szentelt barka, hogy sok fias tojása legyen a tyúkoknak. Az állattartásban betegség-, rontásűző hatást tulajdonítottak a szentelt barkának, ezért füstölték vele az ólak belsejét.
Hazánkban virágvasárnapi leányszokás volt a kiszejárás és a villőzés. A kiszejárás az északi megyék falvaiban volt elterjedt. A kisze női ruhába öltöztetett szalmabábu, amit a lányok énekszóval vittek végig a falun, majd elpusztították: vízbe dobták vagy elégették. A bábu a tél, a böjt, betegségek megszemélyesítője lehetett. A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe: levetkőztették, szétszedték úgy dobták vízbe, égették el, majd körültáncolták a tüzet. Helyenként a lányok a kiszéből vett szalmacsomó úszásából jósoltak a férjhezmenetelről, másutt a vizes szalmacsomóval dörzsölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek. Egyes magyar falvakban a kiszehajtást villőzés (a latin villus ’lomb’ vagy a szláv vila ’tündér’ szóból) követte. A lányok felszalagozott, kifújt tojással díszített fűzággal jártak házról házra, ami a tavasz behozatal jelképes rítusa volt.
|
Ráadás
Tavasz, zsenge fűtől, s víztől illatos,
nyár, mely dús gyümölcsöt, örömöt ígér,
szelíd, vadludas ködös őszi napok.
Jégcsapos, hópihés, fenyőn ringó tél.
Hajnal, aranyfény a harmatcseppeken,
telt torkú harangszó a verőfényben,
halkuló hangok,emlékező alkony,
álmodó madarak pittyegése éjjel.
Pihenő pille a nárcisz virágán,
nyári záporok, ívelő szivárvány.
Őszi ég, bokrokon lángszín levelek,
magot leső cinkék, dermedt fák ágán.
Mindent megélt óra, új nap: új öröm,
tenyerén tartja törékeny életem.
Köszönöm, hisz minden tünde pillanat,
gyönyörű ráadás, ajándék nekem.
Moretti Gemma
|
http://picurmoki.freeblog.hu/
(Kaptam- adom)
Spirituális forradalom
A felszínen háború és erőszak dúl a világban, és a dolgok sötétnek látszanak.
Ám ezzel egy időben a lélek csendjében és nyugalmában valami más is
történik a mélyben.
Egy belső forradalom zajlik,
amint néhány embert megszólít és hív egy magasabb világosság.
Ez egy csendes forradalom. Bentről kifelé megy végbe. Lentről, a
mélyből halad a felszín felé.
Ez egy globális hadművelet. Egy spirituális konspiráció.
A bolygó minden nemzetében jelen vannak alvó sejtjeink.
Nem látsz minket a TV-ben.
Nem olvasol rólunk az újságban.
Nem hallasz rólunk a rádióban.
Mi nem keressük a dicsőséget. Nem hordunk egyenruhát.
Akad köztünk mindenféle méretű, alkatú, bőrszínű és stílusú ember.
Legtöbbünk névtelenségben tevékenykedik.
Csendesen dolgozunk a színfalak mögött,
a világ minden országában és kultúrájában.
Kis és nagy városokban, hegyek közt és völgyekben,
farmokon és falvakban, bennszülött törzsek közt és távoli szigeteken.
Lehet, hogy elmész mellettünk az utcán, és észre sem veszel minket.
Titkos ügynökök vagyunk, akik a háttérbe húzódva maradunk.
Számunkra nem érdekes, hogy kié lesz a végső dicsőség,
csupán az, hogy a munka el legyen végezve.
Olykor észrevesszük egymást az utcán,
csendesen biccentünk, és megyünk tovább az utunkon.
Napközben sokan közülünk eljátsszák, hogy van rendes munkájuk is,
Ám az álcázó homlokzat mögött éjszakánként az igazi munkára is sor kerül.
Néhányan úgy neveznek bennünket, hogy a Tudatos Hadsereg.
Elménk és szívünk erejével lassan egy új világot teremtünk.
Buzgón és örömmel követjük azokat a parancsokat,
amelyeket a Központi Szellemi Vezérlőközpontból kapunk.
Békés, titkos szeretetbombákat szórunk le, amikor senki sem figyel:
verseket ~ öleléseket ~ zenét ~ fényképeket ~ filmeket ~ kedves szavakat
~ mosolyt ~ meditációt és imát ~ táncot ~ társadalmi szolgálatot
~ honlapokat ~ blogokat ~ a kedvesség megannyi kifejeződését...
Mindannyian a magunk saját módján fejezzük ki magunkat,
a bennünk lévő egyedi tehetség révén.
"Légy te magad az a változás, amit látni akarsz a világban!"
Ez a mottó tölti meg a szívünket. Tudjuk, hogy ez az egyetlen módja annak,
hogy a valódi átalakulás végbe menjen.
Tudjuk, hogy a magunk csendes és szerény módján
megvan bennünk az összes óceán együttes ereje.
A munkánk lassú és aprólékosan kidolgozott, mint a hegyek képződése.
Első pillantásra még csak nem is látható
mégis hatalmas kőzetlemezeket mozgat meg az eljövendő évszázadokban.
A 21. század új vallása a SZERETET !
Nem kell, hogy magas műveltségű legyél,
nem kell, hogy valamiféle különleges tudás beavatottja légy, hogy megértsd.
Szívünk bölcsességéből fakad,
mely benne él a mindenkiben ott rejlő
örök, fejlődést támogató impulzusban.
Légy te magad az a változás, amit látni akarsz a világban.
Senki más nem képes ezt megtenni a számodra.
Most toborzást tartunk.
Talán te is csatlakozol hozzánk vagy már meg is tetted ezt.
Isten hozott - az ajtó nyitva áll.
|
|
"Én", ez nekem is kedvencem. 'Én is"
élemények: 
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem…
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK
A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Soha ki ne aludjon bennünk a REMÉNY
|
Beszélő fák
Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.
|
|
Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!
Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!
Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, oh mondd, hol!
Ref.:
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!
Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!
Edda Művek
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
