Új bejegyzés Frissítés

2010.12.27. 11:56 mama

Dutka Ákos. A régi ház Nincs belőle már egy vén kilincs se, ködként szétfoszlott harminc éve már szivemben él mind a hét szobája, és ég a lámpa, tárva nyitva, - vár avult bútorok közt régi székem, vén asztalunk, ó tegnap volt talán, hogy itt vigasztalt múló kis kudarcért az én mosolygó fiatal anyám. Hová csatangolt százkalandú álmom, hová jutottam száz tévedt úton? Mily messze bújt a gesztenyés a fasorban a régi ház, már magam sem tudom, de álmaimban ott ül mind a háznép valóbb valóság élőknél is ők, emlékeimnek szüz tavában fagyva élnek, akárcsak harminc év előtt. Anyámmal szemben mindenki a helyén s mind hogy megszépült, tisztaarcú szent szemükben a béke, szeretet tüzével: gyermekkorom vig ünnepe üzent; és én megyek sok száz éjszakán át, virágos úton fütyörészve már. Egyszer elalszom – és ott ébredek fel A régi házban – hol anyám széke vár.

2010.12.23. 05:27 roz

2010.12.23. 05:03 Roz

SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET! Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek, az öregeket, A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat, A ráncos, eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket, Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket! Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket, Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet, Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek! Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba, Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg bánatukat, Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok, Én nagyon kérlek benneteket, szeressétek az öregeket! Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek, Ti foglaljátok el a helyüket, mert ti lesztek majd az öregek! S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek! Azért előre intelek titeket, szeressétek az öregeket! Óbecsey István költeménye. Megjelent a Pislákoló mécses kötetben 1986

2010.12.20. 11:46 mama

Garai Gábor Öröm Mi élteti a fecskét fent az égben, halat a vízben, és a pávaszem- pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát; a gyereket, ha fut, s merő vidámság? Mindent, mi mozog, mindent az öröm? S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát, a pengő füvet, barnálló borostyánt, mert hát az is terjeng valamiképpen, azt se élteti más, csak az öröm? Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban szemelgetik a semmi-örömöt, s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld- bogarakat a hullott lomb között. Magam, csak én -- föl nem adva a harcot - élek örömtelen és küszködöm!? Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy tanú lehettem, azt is köszönöm

2010.12.17. 15:52 mama

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok

2010.12.17. 15:40 mama

"Ha négykor érkezel,én már háromkor elkezdek örülni.Minél előrébb halad az idő,annál boldogabb leszek." Exupéry. A  szeretet az,ami karácsonykor a szobában van.Ha egy pillanatra abbahagyjuk az ajándékok kicsomalolását,akkor lehet meghallani. Csak egy pillanat.Ennyi ideig hagyjuk abba az ajándékok kicsomagolását ,ennyi ideig maradjon abba a csomagolópapir zöreje,és probáljuk meg meghallani azt a megfoghatatlan dolgot,amiről  azt mondjuk szeretet. A karácsony a  szeretet ünnepe.

2010.12.14. 20:27 Roz

“Győzelem… vereség… Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.” (Antoine de Saint-Exupéry)   Szinte minden mondata értékes üzenet.  Én is nagyon szeretem.

2010.12.14. 20:22 Roz

- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek. - Nem találják meg – mondtam. - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák… - Minden bizonnyal – feleltem. - Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni. (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

2010.12.13. 11:54 mama

Angolul nem tudok,de a kisherceget sokat olvastam gyerekeimnek.Én magam még most is nézegetem,mert  sok-sok igazság van benne. A Janicsák Veca dalt nagyon sokszor hallgattam meg,szívhez szólóan énekli. Vagy én lettem öregségemre érzelgős?Nem.

2010.12.12. 23:13 Nyugdíjas

Ha nem bánod itt hagyom a bejegyzésedet, mert szép. Roz

2010.12.12. 22:58 Nyugdíjas

FOHÁSZ Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat ! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangu, vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére! Antoine de Saint-Exupery:

2010.12.11. 07:55 mama

http://www.otvenentul.hu/tarsasag/index.php/blogs/view/7570 .

2010.12.09. 06:17 Nyugdíjas

2010.12.09. 06:13 Nyugdíjas

“Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” (Tatiosz)

2010.12.06. 06:25 Nyugdíjas

Kedves Mama! Annyi a gond, annyi a baj, a rettegés a jövőtől, hogy észre sem vesszük , hogy sok enber ugyan olyan gondokkal küzd mint mi magunk. Az öregség, a betegség mind, mind a falak közé zárnak, magnyossá tesznek. Milyen sok ember van, aki csak arra vár, hogy valaki érdeklődéssel, őszinte szavakkal megszólítsa, mások megszeretnének szólítani embereket, de  nem tudják, hogy tehetik e. Köszönöm a szép,  ünnephez  kapcsolódó leveleket.

2010.12.05. 10:23 mama

Lehet,hogy saját szavaimmal nem tudom olyan szépen kifejezni magam,mint egy költő. Egyszerű ember, egyszeri szavai ezek Köszönöm mindenkinek,aki a hozzászólásomra reagál.Nagyon jól esik,mert  a világgal nagyon beszükűlt a kapcsolatom.Mikor bekapcsolom a gépet,akkor reménykedem hogy van egy újabb bejegyzés.Van egy ember valahol,aki gondol rám,és érdemesnek tart arra,hogy ezt a kis rovatot folytassa. Gondolatban sokszor eljátszom,hogy ki lehet ő?van-e közös vonás bennünk.Hogy él?mit csinál?hol lakik?De egyben biztos vagyok,hogy jó ember lehet,és talán azt is érzi hogy várom. Sokszor hallom és olvasom,hogy öregnek lenni jó.Ez igaz is egy darabig.A kis unokák egy új életformát nyitnak meg,nagyon lehet öket szeretni.De egyszer felnőnek,és saját életük lesz. A gyerekeinkkel is így volt.Minde n megváltozik,csak a szeretet marad.Féltjük őket,az eszünk folyton ott jár.Örülünk minden dolgonak,ami nekik is öröm.Velük idegeskedünk,sírunk,aggodunk Ne haragudjatok,hogy a "lelki ajtóm "egy picit kinyílott.Nem nyítottam még ki soha.   Szeretetteljes karácsonyt kívánok nektek,gyerekeiteknek,unokáitoknak,szüleiteknek.Öleljétek őket át,és nagyon szeressétek,legyen minden nap ünnep. Ne haragudjatok,lehet hogy nagyon közhelyes,amit írtam,de kikívánkozott.Ugye nem fogtok legyinteni.?

2010.12.01. 08:59 mama

ADVENTI IMÁDSÁG. Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza. A második, mint fénysugár a reményt dalolja. A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli. A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi. Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet: Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek. Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek, E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek! Lángomnak - lángodnak adjon életet a hit: Atyai Szív világomra - világodra harmatot hint, Egy Kéz vigyázva, óva mélységek felett átvezet, És csendet, mosolyt, kérdést Odafenn értenek. Lángomnak - lángodnak adjon életet a remény: Maga az Élet, az Isten terve, akarata vagy - s vagyok én, Krisztusi út ma is van, nem mossa el sem év, sem pillanat, És lesz erőnk imádkozni, hogy Vele maradjunk - s maradjak. Lángomnak - lángodnak adjon életet a szeretet: A Mindenható, Örök Isten, dajkál és szeret, mint gyereket, Kezében felnőve képesek leszünk - leszek szeretni mást, És az Ő szemével nézve, szólva éltetni fogjuk a közös parázst. Lángomnak - lángodnak adjon életet az Örök haza: A tegnapon, a múlton túl bennünk lakozik az Örök hangja, Csak kezdet van, s Menny már országom - s országod, És egybe köt minket örökre Vele, veled – belőle fakadó források (ismeretlen)

2010.12.01. 08:51 mama

2010.11.29. 04:26 Nyugdíjas

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke

2010.11.29. 04:11 Nyugdíjas

Sajnálom . Nem tudtam most segíteni kép ügyben