|
[303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Radnóti Miklós.
November.
Megjött a fagy,sikolt a ház falán,
S holtak foga koccan.Hallani.
S zizegnek fönn száraz,barna fán
vadmirtuszok kis őssz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullajtja rám.
félek? Nem is félek talán. |
Mikor még nem hullott minden darabokra, de a dolgok már kezdenek szétesni, akkor derül ki, kik az igazi barátaid. Richard Burton |
Márai Sándor.
Nincs emberi kapcsolat,mely megrendítőbb,mélyebb lenne,mint a barátság.Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben,mint szűkszavú,megértő, türelmes és áldozatkész barátság.
A barátság szolgálat,erős és komoly szolgálat,a legnagyobb emberi próba és szerep.
|
reményik Sándor:Estére
A szép öregkor Arany legendája
Igaz-e még?
Estére vajon kiderűl az ég?
Lehet majd hangtalanul,hosszasan,
Megbékélen csillagokba nézni?
Emléket,álmot......szellemet idézni.
Estére vajon elül a vihar,
Letompul életünk sok-sok éle?
Vagy csupán irányt változtat a szél:
Északira hül déli dühöngése,
Aszirokkó helyett bóra
Szabadul rá lelkünk tengerére?
Mi lesz velünk estére?
Esténk vajon Toldi estélye lesz,
Sötét és nyugtalan?
Sírásó vággyal bolyongunk csupán
otthon,Nagyfaluban?
Tavasz korunknak áradó zajlása
Torkollik kietlen őszi csendességbe,
Torkollik nagy nyomorúságba?
Él-e még a szép derült öregkor
Arany legedája? |
Kedves M.
Ez igaz, ketten írunk, a marslako akor automatikusan beíródik, ha belépek, egyébkáént roz vagyok. |
Kedves roz!
Van egy olyan érzésem,hogy csak mi ketten írogatunk itt egymásnak.
Ma a kis unokám/30 éves/elvitt a szülővárosomba az anyukám,apukám,keresztszüleim sírjához.Ilyenkor aztán az emberből sok minden felszínre tör.Jó és rossz is.Az elmúlást felfogni nagyon nehéz,éltek,dolgoztak, beszéltek,szerettek,felneveltek bennünket,. Egyszercsak az egész nek vége.Csak az emlékek maradnakAzt hiszem erre magyrázatot még senkisem tudott adni.Egy biztos addig öleljük,szeressük,legyen időnk rájuk, és ki tudjuk mondani"bocsáss meg"míg élnek.
Elég nyomott hangulatúvá sikeredett az írásom. |
Kedves M!
Az első részét már "élvezem", talán egyszer a nagy kegyelem is eljön.
Akkor rögtön jövök és igazolom, hogy tényleg így van |
A nagy megprobáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő./Szt.Bernát/ |
Olvastam egy lapban,és nagyon találónak tartom.Átfordítva a saját hitvallásnak lehet nevezni.
A szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett,
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett,
A csata miatt az ország elveszett,
Hát verd be jól azt a patkószeget
M.
|
Nem cikkek,csikkek /Javítottam Roz/
Bocsánat ezért a beírásért,de úgy megrázott ez az egész,emlékek jöttek elő,ami nem e legkellemesebb volt.De mi akkor ezt nem fogtuk fel tragédiának.
Ne kérj bocsánatot a valóságért, kérlek. Roz |
Az egyik szórakozásom,hogy at ablakunk alatt lévő játszótérre kinézek.Nagyon sokan vannak itt egész kisbabákkal,mert nagyon szép a játszótér és nagy.Biztonságos minden szempontból,mert el van kerítve.A játékok az új szabványnak megfelelőek.Tele van nagy lombos fákkal.Messziről jönnek ide a gyerekekkel,mert a közelben nincs ilyen.Az utak messze vannak,nem benzingőzös.
Nagyon szeretem nézni a kisgyerekeket,sok emléket felidéz a régmúlt időkből.
Ahony nézegettem egyik délután,mit látok?nem akartam hinni a szememnek.Egy a közelben lakó,utcáról ismert hölgy a földről a csikkeket szedegette.Az egyik kezében egy kendővel letakart zacskó,oda rakosgatta be a felszedett csikkeket.
Réges-régen gyerekként a testvéreimmel együtt mi is jártuk az utcákat és apánknak így szedtük össze a cikkeket, amit ő kibontott,és újra tekert.Akkor nagyon sok szegény ember volt,nagyon inséges időket éltünk./háború és az ehhez társuló dolgok/
Nagyon rossz érzés fogott el,mikor ezt a hölgyet láttam,elfogott egy nagyon rossz érzés.Az unokáival szokott ő is a játszótéren lenni.Miért???? |
“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” (Böjte Csaba)
|
Mindig -is csodáltam,hogy Böjte Csaba mit tesz a sok szegény,árva gyerekkel.
"Aki nem hisz abban,hogy menyi jó ember van,az kezdjen valami jót tenni,és meglátja,milyen sokan oda állnak mellé"
Valóban sokan mellé álltak már, ebben a nagy és szép munkában. |
Nádudvari Nagy János:
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
|
Ezzel, most a szivem közepébe találtál , Kedves M.
Legalább is majdnem. |
Ne sirj,mert vége lett.Mosolyogj,hogy megtörtént.
/Márquez/ |
Őszi chanson (1864)
Chanson d' automne (1864)
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
s ont monoton
bút konokon
S én csüggeteg,
halvány beteg,
kong, csak sirok,
s elém a sok
Óh, múlni már,
ősz! hullni már,
Mint holt avart,
mit felkavart
(Ford.:Tóth Árpád)
|
Juhász yula:Most szépűl meg.
Most szépül meg a szomorú élet,
Mikor a nyár elfárad ragyogni,
Engem várnak:őszi egek fénye
S őszi mezők későn virulói.
.Hozzám akkor jön fájó vigasszal
Ha már mindent elhagy a szerencse,
Ragyogjatok öröm bánatos gerezdje.
Sátorom az átlátszó mennyország
Kéklő selyme csillagtakaróval,
Nász fáklyám őszi egek fénye
S indulom a mély erdei sóhaj.
Engenm nem bánt a világi múlás,
Szép szerelmem a szelid szeptember,
A bánatom őszi egek fénye
Viskon túl ragyogó szinekkel. |
| |