|
Megható történetek
Amig fiatal az ember, és egészséges, kaladjai vannak, izgalmas események résztvevője.
Kis ejtőernyővel a hátán szakadékba ugrik, vad sodró vízben próbálja az erejét egy vészesen himbálódzó gumicsónakban, átússza a Balatont...
Idősebb korban -melynek megvannak szintén a szépségei,- nosztalgiázik, újra-meg újra végigfut élete kedves, vagy megható eseményein, és talán az emlékek hatására egy-egy könnycsep is legördül az arcán.
Idősebbeknél nem szégyen ez! Ilyen történeteket szeretnénk ezen a helyen összegyüjteni!
Szünet
Részlet a „Megható történetek” című könyvből
Magas dombon élek, és öregszem. Egyik nap a kertben szöszmötöltem, és elfáradtam. Elhatároztam, hogy lefekszem a fűbe, úgy pihenem ki magam, mint kisfiú koromban
Néhány perccel később arra ébredtem, hogy valaki fölém hajol. Egy szomszédom, akivel soha nem beszéltem, levegő után kapkodva érdeklődött, jól vagyok-e. Két háztömbbel feljebb lakik a dombon, kinézett az ablakon, és amikor meglátott a földön heverve azt hitte, hogy szélütés ért, vagy infarktust kaptam, és lélekszakadva rohant le a dombról, hogy megnézze, mi történt.
Kínos helyzet volt, ugyanakkor megható is. Amikor tisztázódott, hogy nincs semmi bajom, nagyot sóhajtott, és lefeküdt mellém a fűbe. Egy ideig mindketten hallgattunk, aztán így szólt: -Köszönöm, amiért úgy döntött, hogy itt hever egy kicsit a fűben. Az ég olyan csodálatos, nem is tudom, mikor néztem fel utoljára.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
