Lelkes Miklós: Az idő mindent visszavesz
Az Idő mindent visszavesz
mit valaha adott.
Fut, fut elfénylő síneken
volt-játékvonatod.

Volt-labdád gurul, elgurul.
Pirosa sem marad.
Átlebeg hulló álmokon
hólepke-pillanat.

Az Idő mindent visszavesz,
s már csak könnycsepp zenél,
s amit megtart a két kezed:
nem több a semminél.

A nyárfa súg és ég-falak
kékje tűnődik át
könnycseppeken, örök zenén:
kétkedő némaság.

Egy-egy volt-könyved visszanéz,
s címlapján elragyog
hitt hit-csoda, szépség-csoda:
csillagom, csillagod.

Az Idő mindent visszavesz, -
miért is adta hát
a láthatárt, naptáncú dal
ígérő hajnalát,

varázslatát, kék ég-falak
zengését és a Szót:
források édes gyermekét,
álomruhás valót?

Az Idő mindent visszavett,
s míg lehull két kezem:
könnycsepp zenél. A nyárfa súg:
- Semmi sem, semmi sem...