>HITTEM, HISZEK, és HINNI FOGOK

HITTEM, HISZEK, és HINNI FOGOK

Egy szép, csendes vasárnap délután,

Kezembe vettem kopott Bibliám, tankönyvemet,

S elindultam vele az iskolába, félve, remegve…

Ez iskolában JÉZUS a tanár,

Minden tanulót szeretettel vár.

Ide igyekeztem én elébe,

Szívdobogva, lelkemben félve…

S mint kis diák az óra előtt,

Szorongva ültem a Tanár Úr előtt.

Szinte remegtem: jaj, felelni kell,

És nem készültem a leckémmel el…

A Mester szólt, kezdődött az óra,

És rám nézett a „rossz tanulóra”.

Mindjárt tudta nincs valami rendben,

Szeme mélyen belátott szívembe.

Aztán szelíden beszélni kezdett.

Hozzám hajolva, halkan kérdezett.

-Tantárgy a HIT! Ebből felelj fiam!

Sírni kezdtem, felelni nem tudtam.

A Mester csak várt, míg én zokogtam,

HIT tantárgyból készületlen voltam.

- De felelnem kell, bárhogy remegek

S zokogás közben ragozni kezdek..

Én hittem, ez nem volt olyan régen

Sok nyomorúság volt az osztályrészem.

Harcok, küzdelmek közt is volt erő,

S ezzel hittem, de ez már elmúlt idő.

Én hiszek most is, de hitem gyenge,

Elfogyott az erő harcos szívembe.

Áll még a Kereszt, most is a hegyen,

De becsap a világ, s ez a jelen.

A nádszál hitem, ha meg is inog,

Én Uram, Tebenned hinni fogok.

Mert tudom, egykor országod eljő

Hol nékem részem lesz jövő idő.

Tudom, rossz vagyok, ennyit tanultam

Meg ne bukjak, könyörülj meg rajtam.

- Uram Benned – röviden ragozok:

Én hittem, hiszek, s hinni fogok!

A Tanár a Mester, törlé könnyem,

S kézbe veszi élet-osztálykönyvem.

Vérével ilyen számjegyet beírt:

„Legyen neked a hited szerint!”

Sanda Anna