Már pedig aranyhalak a fákban is élnek!

     Mielőtt az izgalmas felfedezésre rátérnék, engedtessék meg nekem, hogy vissza- kalandozzak egy kicsit a múltba! Most ünnepelte első alma materem, a Németvölgyi úti Általános Iskola fennállásának 75. évfordulóját. Mielőtt csodálkozva összenéznétek, ilyen öreg már ez a Civilke, sietve közlöm, nem az alapítás évében kerültem a ma is modernnek ható épület kebelére. De nehéz, történelmi időket írtunk akkor, amikor én odajártam. Ez volt a kitelepítések, a jegyrendszer, a Rákosi pajtás által alkotott létbizonytalanság ideje. És ma már látható, ez a korszak tartást adott a benne élőknek, összefogta őket. Ennek talán jó példája a mi elemista osztályunk, amelynek tagjai még a mai napig is évente kétszer összejönnek egy hangulatos kisvendéglőben, elnosztalgiázva a régi szép időkön. Jelenleg 18-an szoktunk találkozni, kiegészülve néha a külföldre szakadt honfitársainkkal. Mindenki felsőfokú végzetséggel rendelkezik!, pedig az osztály zömében nem az akkor nyitott egyetemi kapukat találó munkás-paraszt származású volt.

     Közöttük van egyik legkedvesebb barátom és osztálytársam Fekete Géza szobrászművész, számtalan díjat nyert kisplasztika és érem alkotója, restaurátor, és a feltörekvő tehetséges tanulók okítója. Tőle hallottam ezt a kis történetet:

     Mint oly sokszor, amikor ideje engedte, kis –Esztergom környéki- hétvégi telkén keresett kikapcsolódást, feltöltődést. Amikor észrevette hogy az egyik  cseresznyefája sajnálatosan  elöregedett, elhatározta, hogy kivágja, az ágait pedig elégeti. Épen az egyik karvastagságú fát akarta tűzbe dobni, amikor az a már aranyhalaknál bevált módszerrel megszólította. „Kíméld meg az életemet, csodálatos ajándékot adok neked érte cserébe”. Na jól van, - gondolta magában mosolyogva, és már csak a tréfa kedvéért is félredobta a „beszélő” faágat. Még egyszer utána nézett, és ekkor csodát látott. Mint a Bagdadi tolvaj című filmben az üvegbe zárt dzsinnt láthattuk, úgy vélt felfedezni a faágban egy csodálatos figurát. A dzsinnt az üveg kinyitásával szabadították ki, és lett óriássá. Ő is hasonló módszerrel kést ragadott, és elkezdte a fölösleges faréteget lefaragni a felfedezéséről. Csakhamar egy művészi alkotás bontakozott ki a kezei alatt. És ettől kezdve figyelni kezdte az útjába kerülő –néha görcsös- faágakat. Az aranyhal-faág betartotta az ígéretét. A legtöbbjükben sikerült megtalálnia a benne rejtőzködő varázslatot, egy hajlékony női alakot, egy szerelmespárt, vagy akár egy elefánt hátán egyensúlyozó artistacsoportot.

     E kis elmélkedés megírására az adott alkalmat, hogy a 75 éves ünnepségek keretében kiállították az ő, és a szintén németvölgyista pályatársának, Csikszentmihályi Róbertnek néhány alkotását. Egy kép az artistákról:

>

     Még egy tanulság: Ne dobjátok ki megunt, vagy szükségtelenné vélt tárgyaitokat meggondolatlanul. Várjatok előtte néhány másodpercig! Ki tudja? Hátha abba is rejtőzködik egy szabadulásra váró aranyhal!

Civilke