Pénteken "ügyintéztünk" az Igenemmel a városban, és úgy elszaladt az idő -2óra körül járt,- hogy szükségesnek éreztük, valami táplálékféle magunkhozvételét. Épen a Nyugati-pályaudvar előtt álltunk, jó ötletnek tűnt betérni az állomás melléképületében elhelyezkedő MCdöncibe. Rendeltünk egy nyugdíjas adagot: 1 kertészsalátát yoghurtos-kapros öntettel, 1 nagy adag szalmakrumplit, 1 pohár Ice-teát. Ja! Műanyagvillából 2 db.-ot, de azért nem kellett fizetni. Amig egy tányérból "cseresznyéztünk" az Igenemmel, alkalmam volt körülnézni, és megcsodálni, micsoda gyönyörű környezetben van ez az üzlet.



Döntsétek el ti is! Azt hiszem, ilyen elegáns MCdönci talán nincs is a világon! Sok külföldi is volt, akik hasonlóan gondolkodhatnak! De fotózni azt nem szabad! Vajon miért nem? Pedig semmi hadilétesítményt nem észleltem itt. Reklámnak se volna kutya, ha a külföldiek egymásnak mutogatnák a képeket, kíváncsiságot ébresztve azokban, akik még nem jártak kis honunkban.
Fizetéskor még vissza is kaptunk egy kis -nem bevonásra kerülő- fémpénzt az ezresből. Ennyi pénzből otthon egy jó háromfogásos ebédet rittyenthettünk volna, de az élmény, a kis öröm feledtette velünk ezt a kellemetlenséget. Mert ezek a kis örömök teszik széppé és elviselhetővé a mindennapok egyhangú robotját. Nem igaz?