Hideg-meleg játék, forró mámor végkifejlettel.
12 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják!

A címet olvasó szülők most biztosan gyorsan, két kézzel rátenyerelnek az írásra, és így próbálják megakadályozni, hogy csemetéjük ártatlan lelkivilágát holmi erotikus beütésű, fülledt, liberális sugallatú mű megrontsa. Ne tegyék! Emlékezzenek vissza -ha még tudnak-, azokra a játékokra, amikor a gyermek fantáziáját nem a TV és a csak egyedül játszható számítógépes játékok alakították, hanem az olyanok, mint az "Adj király katonát", vagy az "Ipi-apacs 1, 2, 3", vagy az "Amerikából jöttem, mesterségem címere…" és még sorolhatnám tovább őket. Ezek közé tartozik a "Hideg-meleg" játék is, melynek az a lényege, hogy az egyik játékos eldug egy tárgyat a szobába, a másiknak pedig meg kell keresni azt. Az eldugó úgy segíthet a keresőnek, hogy amikor az távolodik a rejtekhelytől, hideg, hideg szóval próbálja a helyes irányba terelni a társát, ha pedig közeledik, akkor erre a meleg, meleg szavakkal figyelmezteti.
Most biztos sok olvasó fölkapja a fejét: ha egy ilyen ártatlan játékról van szó, minek akkor a szülői felügyelet? Ezt az indokolja, hogy a manapság az iskolákban az olvasásra oktatás nem alkalmas arra, hogy a gyerekek többsége meg is értse, amit olvas. A megértésben segíthet tehát a szülő, feltéve, ha már nem a mai oktatási módszerrel szerezte olvasási képességét. Ez utóbbi esetben nyugodtan magára hagyhatja a gyerekét, és elmehet, ha nő mosogatni, ha férfi, focimeccset nézni a TV-be.
Na, ezután a rövidnek mondható kitérő után rátérhetünk írásom lényegére. Kis lep(ra)tokom (hordozható számítógép) a szívéhez, vagy más néven CDROM (cd lemez lejátszó)-jához kapott és e fontos szerve megszűnt dobogni, azaz működni. Először szájon át szidalmazva próbáltam életre kelteni, hiába. Majd az Internetről letöltött gyógyszereket kötöttem rá intravénásan, az eredmény negatív. Nem maradt más hátra, mint radikális megoldást alkalmazni, újra kellett telepíteni a vérkeringést biztosítani hivatott "windózos" programot. A hosszasan -az esti órákba nyúló műtét után, jött a puding próbája, betettem egy CD lemezt a lejátszóba. A félhomályba diadalmasan beleharsogott az egyik wágneri operarészlet: A grálok lovaglása c. bombasztikus alkotás, jelezve, a műtét sikerült! A siker azonban nem volt teljes! Kis betegem szeme nem működött rendeltetésszerűen, nem látta az Internetet, kómába került!
Nem estem kétségbe, mert a mai számítógépes tudomány már számtalan megoldást talál az újraélesztésre. Egy úgynevezett meghajtólemezt tettem bele. Szerepe kb. ugyan az, mint az ember életében alkalmazott hashajtóé. Pillanatok alatt szembesülnöm kellett a kapitalista globalizációs gondolkodással, ami különböző feliratokkal próbálja a magántulajdon sérthetetlenségét biztosítani. Ilyenek például: Harapós kutya, vagy Fegyveres őrzéssel biztosított terület, vagy Belépés csak meghívóval stb. stb. Ez a tény nem kerülte el a számítógépek világát sem. Most, hogy elindítottam a programot, első dolga volt, hogy feltételt szabott a használatához: "jelszó!" -írta ki a képernyőre. Hát hirtelenében eszembe jutott néhány, próbálkoztam is velük, de mintha Alibaba kincsesbarlangjába akartam volna bejutni, minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Ekkor fölrémlett bennem, amikor a szakember telepítette a szélessávú Internetemet, alkalmazott egy jelszót, amit én akkor a szerelési munkalap szélére felírtam. Mindig gondosan felírom a jelszókat a hirtelenében kezem ügyébe kerülő papírra, csak később jön a baj, nem tudom soha, hova a csudába tettem azt az ominózus kis cetlit. Most sem volt másképen. Mivel számláról volt szó, a trehányul a kis szekrénykébe beömlesztett társai közt indítottam meg a keresést, azaz a hideg-meleg játékot. A különböző gáz- villany- telefonszámlák közt kutatva, egyszerre elkezdtem fázni, nagyon "hideg" lett. Melegebb helyet igyekeztem keresni, de az íróasztal-fiókok kipakolása sem hozta meg a várt eredményt. Miután minden vélhető föltalálási helyet felkutattam, melegedésre már csak a PC-m környéke adott biztatást, éreztem is, egy kicsit mintha melegedett volna a környezetem. Kihúzva a számítógépes asztal billentyűzet-tartó fiókját, eltólva a keypadot előbukkant alóla a keresett papírlap. Tehát itt volt a meleg, forró pont, a "hotkey" szabadon fordítva a "forró kéj" vagy másképen mondva a "forró mámor".
Most vissza a laptophoz! Pont egy óra elteltével beírhatom végre a jelszót és megnyomom az "Enter" billentyűt! Kérlek titeket, drukkoljatok nekem, hogy sikerüljön a művelet, újra legyen Internetem a laptopomon is! Jó?