Hálaadás
Civilke 2007.12.19. 20:43
A karácsonyi készülődés közben nem szabad megfeledkeznünk a háláról sem!
Hálaima
Istenem, köszönök mindent Neked!
Az eget, amely felé lelkem gravitál,
s a föld szépséges kertjét, melyet megnyitál
érzékelő valómnak, hogy szeressen Téged.
Köszönöm Néked Uram, a létet!
Köszönöm Uram, hogy nem vagyok vak,
hogy láthatlak, Te Napnál világosabb, teremtményeid millió tükrében
- s fájó szívvel sejthetlek az éjben… -
hogy reád mereszthetem bámuló szemem, köszönöm Istenem!
Hogy láthatom fönséged a csillagvilágban,
bátran nézhetem végtelenségedet, míg tekintetem elrévedez
a tenger parttalan s az ég vég nélküli csodás távlatában.
Amikor jártam vadvirágos réten, Uram, Te integettél nékem,
ha bókoltak a füvek, virágok, bokorlevelek…
Uram, én látok! Köszönöm a szememet.
E szemet, mely lát színeket,
virányt, szivárványt, a zöld ezer árnyalatát,
mit Tőled kapott az erdő, a mező a csalit
- láthatom a testvér-szemek sokszínű titkait –
az alkonyat s a hajnal csodás színpompáját…
Biztosan látom a színek változását,
Melyek fennhangon áldják és kiáltják
a Te változatlan gazdagságodat!
Köszönöm a szemet, mely tévedés nélkül minden színt befogad.
Köszönöm Uram, hogy hallom a hangokat,
A szúnyogdöngést, a zúgó zivatart,
a madárdalt s az orgona hangjait,
mely megtanít szállni. Szállni Tefeléd!
Hallom a gyerekkacajt, az anyasóhajt
s azt a hallhatatlan zenét, mely a szív húrjain ered…
Köszönöm a fület Neked, mellyel ki hallgatózni engeded
a Te –fül nem hallott- hangjaid’.
Amit szem és fül föl nem foghatott,
orrom megérzi – az illatot:
a liliomot, a balzsamot, a fenyves mámorító szagát
a tömjén Hozzád lengő, hódító illatát,
mely mind eszembe hozza az égi Hazát,
hol enyém lesz a legjózanabb mámor,
hol a Tiszta Szépség illatától roskadoznak az Öreg Hegyek…
Köszönöm Uram, hogy szagolnom lehet.
Köszönöm a nyelvet, mely dicséretet zenghet,
Mely dadoghat Rólad, Kimondhatatlan!
Köszönöm a lábat, mely járhat templomodban,
hol meghúzódsz a Szent Színek alatt…
S a falat nem látott gyönyörű dómban, a nagy Természetben
hol egész Valód ott van, hol minden nyomodat mindenben
már annyiszor megleltem, Te mindenütt jelenvaló, Utólérhetettlen!
Köszönöm Istenem a kezet, az ujjakat,
melyekkel írnom, fognom, dolgoznom lehet
- és letörölhetem a könnyeket, miket testvéreim ejtenek. –
Köszönöm a szívet, mellyel szerethetlek s szeretetek,
mely éjjel-nappal Neked dobban – hol vadul, hol elhalóan. –
Te indítottad el – Élet Ura – e csodás óra csak Érted üthet!
Köszönöm Uram. Köszönök mindent!
Köszönöm a vért, mely erembe lüktet…
|