Szunyogokról, -csípés nélkül!!! Tanulmány(ocska) avagy zöld(fülű) állatvédő gondolatok a szúnyogokról. 1. Bevezető Mindig is királyságpárti voltam, nem tagadom, és mély tiszteletet viseltettem a királyság fő jelképe, a korona iránt. Mivel ilyen jelképek hordása nemkívánatos volt abban az „átkosban” ezért a kis koronát elrejtettem úgy, hogy senki se lássa, mégis viselhessem. Fogorvosom segítségével ráültettük a bal fölső hatos-hetes fogamra. Az idő vasfoga erősebb volt az enyémnél, és ez a koronát érezhetően megviselte. Fájó szívvel és fogínnyel búcsút kellett venni, ezen szeretett jelképemtől. Hogy a búcsú ne legyen olyan fájdalmas, a fogorvosom felajánlott egy érzéstelenítő injekciót a szájpadlásomba, amit én természetesen rögtön elfogadtam. Az orvosomnak feltűnt, milyen rezzenéstelen arccal viseltem el az apró szúrást. Ne csodálkozzon ezen, mondtam neki, most jöttem haza a Balatonról, ahol naponta 10-15 ennél sokkal fájdalmasabb és viszketőbb szúrást kaptam, az idén igen csak elszaporodott szúnyogoktól. És most álljunk meg itt egy pillanatra. A nyájas olvasó bizonyára rájött e rövid bevezetőt elolvasván, hogy tanulmányocskám fő- és egyetlen témája a szúnyog lesz. 2. A szúnyog Megnyúlt potrohú, hosszú, törékeny lábú rovarok családja (Culicidae) a kétszárnyúak (Diptera) rendjéből. Nőstényeik az ember és melegvérű állatok vérével táplálkoznak. Gyakori fajta a gyötrő szúnyog (Aedes vexans). A malária v. mocsárláz kórokozóját terjeszti a maláriás szúnyog (Anopheles maculipennis). Meghatározás a Larousse lexikonból 3. Szúnyogok világszövetsége ( International Federation of Szúnyogok) IFOS Idén az IFOS Magyarországon rendezte meg a világtalálkozóját. A döntés jogosságához nem férhetett kétség, mert míg régebben csak a nyugati szúnyogok találkozhattak Magyarországon a repülésükben erősen gátolt keleti szúnyogtársaikkal, friss EU tagságunk lehetővé tette Európa valamennyi szúnyogja számára a szabad ki- és berepülést kis hazánkba. Az IFOS jelentőségét mutatja, hogy az ENSZ-be delegált tagjai a szervezet székhelyén válogatás nélkül csíphetnek bárkit, még a Biztonsági Tanács tagjait is. 4. Szúnyogok és a terrorizmus. Sajnos a terrorizmus nem kerülte el a szúnyogtársadalmat sem. Jó példa erre a következő eset: Amikor Bush elnök Irakba látogatott, egy szunnita szúnyognak sikerült észrevétlenül belopódzkodnia az elnök közvetlen testőrének a gallérja alá. A testőr nem vette észre, sötét színű szemüvege megakadályozta öt, a merénylő észlelésében. Az öngyilkos merénylő csak az alkalmas pillanatot várta, mikor csaphat le az elnökre. Ez a pillanat az elnök budapesti látogatásakor érkezett el. A terroristának a testőr gallérja alatt sikerült elkerülnie a példátlan ellenőrzést. És eljött az ő pillanata is. Bush elnök Citadellánál elmondott rövid beszéde alatt, kihasználva a kedvező széljárást egy másodperc törtrésze alatt az elnök nyakára repült és alaposan megcsípte őt. Az amerikai válaszcsapás, mint mindig most sem maradhatott el. Az elnök szokásához híven, azonnal döntött, egy gyors mozdulattal végzett támadójával. Az operatőrök ügyességét dicséri, hogy az elnök gyors mozdulatát úgy fényképezték, hogy az olyan érzést keltett, mintha az elnök gyors kézmozdulatával az őt körülvevő tömeget üdvözölte volna. Így sikerült megakadályozni, hogy a terroristák új módszerek ismeretéhez jussanak. Csak az elnök makulátlan fehérségű inggallérján látható vérpötty tanúskodott az esetről. 5. Az IFOS tevékenysége hazánkban. Visszatérve a Világtalálkozóhoz, a szúnyogok Magyarországon eltöltött vendégéjszakája az eddig szokásos két-három napról több hétre, sőt hónapra módosult. Megteltek a szállodák, a fizetővendég-szobák, a falusi vendégházak szúnyogokkal. Sőt, akiknek nem jutott hely, azok az erdőkben, mezőkön, a nádasokban vertek tanyát. Aztán úgy, mint ahogy a törökök az Egri csillagokban Budavárát, úgy foglalták el állásaikat a szúnyogok is, és támadásba lendültek az emberek ellen. A támadást a halandó emberek úgy élték meg, hogy a legváratlanabb pillanatban kellemetlen, viszkető érzést éreztek, - ez volt a csípés pillanata – majd drogosokat meghazudtoló szenvedéllyel elkezdték vakarni a csípés helyét. Ez a tevékenység rendszerint az első vérig tartott. Ez volt az az időszak, amikor a szülők így fegyelmezték csemetéjüket: „Ha nem eszed meg a spenótot megvakarom a szúnyogcsípésedet!” Az esti órákban támadó szúnyogok ellen első időkben különböző aerobik mozdulatokkal próbáltak védekezni az emberek. Mikor látták, hogy ez nem elég, megindult az elkeseredett háború a szúnyogok ellen. B52-es bombázókat meghazudtoló dübörgéssel, hajnali 5 órakor szúnyogirtó szert permetező helikopterek és mezőgazdasági kisrepülők húztak el a háztetők felett, szinte súrolva azokat. Az igazak álmát alvó emberek felriadtak a szokatlan zajra, álmos szemeiket dörzsölgetve néztek ki az ablakokon. Mi történt? -kérdezgették egymástól. Egyesek földrengésre gyanakodtak, míg mások a III. Világháború kitörését gyanítva, rémülten fedezéket kerestek maguknak. A helikopteres támadásokra a szúnyogok totális háborúja összeomlott, és mint az északvietnámi harcosok annak idején a föld alatt, úgy ők a bokrok alatt, függönyök redői között kerestek menedéket. A koraesték homályát, vagy az esti sötétséget kihasználva, innen indítottak, -mint a partizánok-, véres támadást a paplan felett szabadon maradó testrészek: kéz, kar, nyak, és arc ellen. Első időkben a csípésre felriadó emberek csak a távolodó szúnyogok jellegzetesen vékony zümmögéséből jöhettek rá, ébredésük okára. Ezzel kezdetét vették a véres helyi harcok. Az alvó emberekben csakhamar kialakult a hangradar, - már a közeledő szúnyogok hangjára felébredtek. Így várták, mikor szűnik meg a zümmögés, és melyik testrészen észlelhető a szárnysuhogás alig érezhető rezgése. Ezután villámgyorsan erre a helyre csapva a kézen maradó kis maszat, és az arcra mért pofon pírja jelzi a győzelmet: egy ellenséggel kevesebb van. A másik módszer: Az ember kezében tartott, gondosan élre hajtogatott újsággal várja a megkergetett és kifáradt szúnyog leszállását a falra. A leszállt szúnyogra mért csapás eredményességét igazolja a falon végighúzódó vércsík, mely lemoshatatlan. A falon szaporodó vércsíkok, mint a világháborús repülők oldalára festett lelőtt, ellenséges repülők számát jelző ábrák, jelzik ügyességünket. És még egy módszer: A spray. A szúnyogirtó sprayvel telefújjuk a szoba összes zegét-zugát. Mivel az ember jobban bírja a tömény gázt, mint a szúnyog, ezért ez utóbbi az életét veszti. 6. Végszó Tegyük fel, hogy a harc a szúnyogok ellen sikeres lesz, és néhány példányt kivéve elpusztulnak. Ekkor jön el a zöldmozgalom ideje. Zászlót bontanak a következő jelszóval: Mentsük meg a kihalásra ítélt magyar szúnyogokat! Tudósok indulnak a nádasokba teleobjektívvel, távcsővel, magnóval fölszerelkezve, hogy megtalálják, és megfigyeljék a még élő szúnyogok egy-egy példányát. Majd befognak néhány szúnyogot, és laboratóriumi körülmények közt, önként jelentkező zöld aktivisták vérével szaporítani kezdik őket. Majd a kifejlődött példányokat visszaeresztik a természetbe, szerezzenek maguknak vért, ne szokjanak rá, hogy kiszolgálják őket. És a szúnyogok száma hamarosan növekedni kezd. Az aktivisták elégedetten hátradőlnek a karosszékükben: sikerült megakadályozni egy állatfaj kipusztulását, sikerült megmenteni őket. De ki menti meg az embereket a szúnyogcsípéstől?