Orbán Ottó
Ô
Ahogy az egyházak tanítják
Úgy biztosan nem
Világnagy vállfaként
Hogy ráaggassuk vétkeinket
És üdvözüljünk
A menny viszontszolgáltatásaképpen
Kételkedés nélkül nincs bizonyosság
S miért lennék pont én a sátán
Ha valamit csak jól szeretnék érteni
És ezért eszmérôl eszmére ugorva
Megkísérlem az átkelést
A zajló csillagjégfolyón
Bölcseletileg ez
A saját farkába harapó kígyó esete
A végtelennel
Költôileg viszont
Másképp sehogy sem értelmezhetô
Ember vagyok embernek képzelem
Csak nálunk tökéletesebbnek
Tudja a különbséget jó és rossz között
És nem roppantja össze
A rettenetes felelôsség
Hadd hihessem mindenek ellenére
Hogy létezik
Hogy van mérték az általános viszonylagosságban is
Hogy ô a harag és a lázadás is
Betegségben és bajban
Amíg csak élek
Hadd éljem szép világomat
Az ô világát
Az ô nevével
Kimondhatatlan
Parázsként égetô
Nevével néma számon